-Jess! bredj, itt vagyunk! –keltegetett Tom.
-Hm? Ja, j! Kszi! –szlltam le rla s nyjtzkodtam egy sort. Szval mr Milnban vagyunk. Egyre jobban izgultam mr s szerintem ezt Tom is szrevette, nem egyszer lelt maghoz nyugtat gyannt.
Elfoglaltuk a szobnkat s tltztnk. n frdruhba, Tom pedig frdgatyra s megcloztuk a szlloda medencjt.
-Mikor lesz az els bemutatd? –hzott maghoz a vzben.
-Holnap!
-Akkor nem frasztalak le! –cskolt a nyakamba.
- Oh, mekkora mrtr lettl!
-Ugye? Djazni kell! Egy csk az ra!
-Ki mondta, hogy nem fraszthatsz le? –nyjtottam ki r a nyelvem- De ha mr ilyen nagylelk vagy…
-Ez a telefonod? –nzett a cuccaink irnyba.
-Igen! –sztam kifel.
-Ne vedd fel…
-Muszj, lehet, hogy fontos!
Kimsztam s gyorsan megtrltem a kezem, Elhalsztam a telefonomat s felvettem.
-Hal?
-Szia, kicsim! –hallottam meg Bill hangjt.
-Bill! –nztem ijedten Tomra.
-Na, milyen Miln?
-h… lent vagyunk a medencben ppen! Mg nem nztnk krbe, de eddig tetszik! –mosolyodtam el, mivel Tom kzben kimszott s tkarolt htulrl.
-Olyan furcsa hangod van!
-Pedig nincs semmi! Lptem el Tomtl, aki mr a vllam vonalt cskolgatta.
-Mikor lesz bemutatd?
-Holnap lesz az els… -hunytam le a szemem, amikor Tom a kezemet cskolta vgig-… Tom! –szltam r ertlenl.
-Tessk? –krdezte Bill.
-Ja, csak Tom… … itt frcsklget, tudod milyen, egy percig sem kpes nyugton maradni!
-rtem! Kr, hogy nem vagyok ott…
-Igen… kr! –mondtam szintn s a lift fel vettem az irnyt. Felmentem a szobnkba s ott folytattam a telefonlst. Tom nem jtt utnam, de taln jobb is. Nem is tudom mr mikor beszltnk Billel ennyit utoljra. Hinyzott mr ez az egsz. Hinyzik Bill…