-J reggelt! –leltem t a nyaknl az illett.
-Hova tntl este?
-n? –nyitottam ki a szemem s meglttam Tomot.
-Szia! –cskolt meg- Felbredtl?
-Bocsi! Csak Bill hazajtt! Olvasta a cetlit s… elbcszott… -mosolyodtam el az estnkre gondolva.
-Ja… ok! –rntott vllat. Furcsa volt, mltkor mr egy nyakcskrt ideges volt, most meg csak vllat rndt arra, hogy lefekdtnk.
-Reggeliznk? –engedtem el.
-Bill elment, felhozzam?
-Billt?
-Nagyon reggel van mg neked! A reggelire gondoltam!
-Ja, igen! –nztem az rra. Egy ra mlva indulnunk kell!
-Akkor reggeli, utna tusols, ltzs, induls!
-s ezt mind egytt! –mosolyodtam el.
-Ha gy kvnja hlgyem!
-gy! –msztam ki az gybl.
Lementnk a konyhba s megreggeliztnk.
-Amgy… Bill el akar vinni valahov a htvgre… -mondtam reggeli utn.
-Igen? Az… tk’ j!
-Szerinted sejti?
-Nem tudom!
-Feltnen kedvesebb volt! Este… ht tudod mi volt, aztn ez a htvge…
-Mi vatosak voltunk! –cskolt meg.
-Remlem, csak bekpzelem ezt az egszet s nincs semmi gz!
-Mondtam, ha megbnod, szlsz!
-Nem, nem bntam meg! –bjtam a mellkashoz.
-Akkor j…
-Gyernk tusolni! –hztam fel a pljt s apr cskokat hintettem izmos mellkasra.
Felemelt s felvitt a frdbe.
-Te akartad! –nyomott a csemphez.
-Mg ruha van rajtunk! –nevettem.
-Nem sokig! –szedte le rlam a felsmet s nem sokig tartott. Amg megszabadultunk a tbbi zavar ruhadarabtl is.
-Bolond! –cskoltam meg s tkulcsoltam a lbaimat a cspjn.
¾ ra mlva elindultunk a reptrre…
-Izgulsz? –nzett rm Tom a kocsiban.
n az utat psztztam, kzben pedig a combomon doboltam.
-Nem, mirt? –nztem r.
-Idegesnek tnsz! –tette kezt a kezemre.
-Nem akarom elrontani, ez fontos nekem! De ugyanakkor azt sem akarom, hogy lebukjunk! Olyan j megvagyunk…
-Nem lesz baj! –simogatta meg a combom, majd thaladt a belsejre.
-Hks, ne ess nekem mris! –vettem el onnan a kezt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
