-Igen! Nem szeretnd? Mert akkor…
-De! –cskolt meg szenvedlyesen s maghoz hzott.
-…Csak? –reztem, hogy van mg valami.
-…Nem tudom el tudok-e menni! Egy htre lelpnie az igazgatnak, kicsit macers lesz, de megprblom megoldani!
-De ha gondot okoz, akkor hagyd csak…
-Nem! Veled akarok menni! Egy ht rettegs nlkl…
-Azrt nem teljesen… Ott vannak a fotsok… csak a szobmban lehetnk egytt! Ha Bill meglt minket egy fotn, neknk vgnk!
-s ha elmondanm neki, hogy veled megyek?
-Ht nem tudom…
-H! –emelte fel az llam- Ha mr bujklnunk kell, legalbb ne mindenhol! Belerlnk, ha egsz nap csak a szobdban lnk.
-Jl van! De mit mondassz majd?
-Az nem fontos! Addig mg valahogy meg kell oldani azt is, hogy legyen egy hetem.
-gyes vagy te, megoldod! –cskoltam a nyakba.
-Azrt az sztnzs is sokat segt… -hunyta le a szemt.
-Azt akarom, hogy legyl vad! –sgtam a flbe s beleharaptam a flcimpjba.
-Nem is tudnk most gyengd lenni! –emelt fel s a falhoz nyomott.
Ugyangy voltam, mint Tom. Ha akartam volna se tudtam volna higgadt s gyengd maradni. rlten kvntam t s kalandra vgytam. Olyan kalandra, amit csak nyjthat nekem. Kicsit sem volt gyengd, harapdlt s gytrt, ahogy csak tudott… minden perct lveztem.
-Nah? –dlt be mellm- gy gondoltad?
-Pontosan gy! –bjtam hozz.
-Egy ra mlva mennem kell dolgozni, belnk frdeni?
-Cspem az utjtkot! –cskoltam meg. Nagy nehezen sztvltunk s elmentnk frdeni. Forr vz, frds, j sok habfrd, egy szivacs s minden tkletes volt. Bemsztunk, Tom a szlhez dlt, n pedig a cspjre ltem velem szembe. Fogtam a szivacsot s azzal simogattam egyre libabrsebb testt.
-Istenien csinlod… -hajtotta htra a fejt.
-Ez a hla! –nyaltam meg a nyakt kacran.
-Akkor mindig azt csinlom, amit mondasz! –hzott mg jobban magra, mire mindketten felnygtnk- Upsz! –kezdett el fszkeldni.
-Direkt csinltad… -kezdtem elgyenglni ismt…