Vgre;
Egy szenvedlyes ra utn a konyhban, hozz lttunk a reggelihez.
-Ne menjnk ma valahov? Vagy dolgozol? –kortyolgattam a kvmat.
-Dolgoznom kne… de ha akarsz, bejhetsz velem.
-Oda? s mit csinlhatnk ott?
-Krbe nzhetnl, gysem voltl mg bent.
-Igaz! Akkor megnzem mit alkottl. Ha a te zlsedet tkrzi, izgalmas lehet.
-Az izgalmasat a diri szkben tallod. –cskolt meg.
-Kicsit sem vagy egoista! –mosolyodtam el.
-Egszsges nbizalom, amit nagyritkn tlzsba viszek!
-Ritkn, mi?
-Beszlogatsz? –hzdott kzelebb.
-Dehogy! Nem is mernk olyat! –leltem t a nyaknl.
-De bizony, hogy beszltl! –cskolt a nyakamba.
-Tom… -haraptam az alsajkamba- El fogsz ksni!
-Ht s? n vagyok az igazgat, n megtehetem! –hzott az lbe.
-Nem hagyhatom, hogy miattam nlklznik kelljen tged! A nagyra becslt, kicsit sem egoista igazgatjukat!
-Te most ironizlsz?
-Egyetlen sz sem volt ironikus! –emeltem fel a kezem vdekezn.
-Most szrakozol?
-hm! –mosolyodtam el.
-Ne csinld! –cskolt meg.
-Elnzst… (csk)… nah… (csk)… gyernk! –szlltam le rla nagynehezen. Felmentnk, letusoltunk, elkszltnk, aztn irny Tom gitr sulija.
-Asztaa! –kpedtem el, ahogy bertem- Hangulatos!
-Kszi!
-Jk ezek a kpek! –mutattam a falra, ahol az egykori Tokio Hotel volt lthat.
-Imdtam azokat az veket! -lelt t htulrl.
-Tom… s ha valaki meglt? –nztem krbe.
-n csak… rlk, hogy mr megcskolhatlak vgre.
-Ezt hogy rted?
Pont gy mondta, mintha mindig is erre vgyott volna. Mi van, ha Tom rgta szeret? Nem, az ki van zrva!
-Khm… sehogy! –engedett el- Majd gyere az irodmba, ha vgeztl! –nyomott egy puszit az arcomra s elment. Krbejrtam az egsz sulit, utna visszamentem Tomhoz. Amg telefonlgatott, addig megprbltam felhvni Billt, de persze szokshoz hven, nem vette fel a telefont…
Engem pedig nyomasztott az, ahogy reggel elvltunk. De hibzott, neki kne keresnie engem, nem pedig fordtva. De gysem fog… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
