 Ha azt mondom... ;
-Nem akarom, hogy hozzá menjen!
-Tudom…
-Miért nem jött velem?
-Mit vársz tőle, hogy egész életében titkolnia kelljen előtted azt a dolgot?
-Nem! Azt várom, hogy őszinte legyen és elmondja!
-Sosem fogja…
-Tudom… -látta be Tom- Elszúrtam… de egyre idegesebb vagyok, nemsoká örökre elvesztem őt!
-Nem fogod…
-Elmegyek hozzá és megbeszéljük… kitalálunk valamit!
-Sok sikert!
-Kösz… -tette le a telefont Tom, felöltözött és útnak indult.
Amikor hazaértem és körbe néztem, már tudtam mit kell tennem. Szanaszét hevertek Andreas cuccai a nappaliban, a fürdőben, a konyhában, a hálószobában és rájöttem… ez már nem az én házam…
Elmegyek innen. Tudom, hogy Andreas milyen, tisztában vagyok vele, hogy amikor meglátja ezt a házat üresen, rohan majd Tomhoz elmondani a titkomat… de az sem érdekel már, ha meggyűlöl… megérdemlem.
Összeszedtem hát a cuccaimat, előkerítettem az útlevelemet és minden iratomat. Épp indultam volna, amikor beállított Andreas.
-Szia, megjöttem! –jötte be hozzám a hálóba- Látom rendet raktál… hát ez meg? –látta meg a bőröndöket.
-Elmegyek!
-Mikor jössz vissza?
-Soha! Nem megyek hozzád Andreas! Ennyi volt!
-Ugye tudod, hogy akkor Tom megtudja a…
-Igen! És mondd csak el neki! Már rég meg kellett volna tennem! Ég veled Andreas! –mentem ki mellette.
Még vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán elmentem… volna. Amikor kinyitottam az ajtót, ott állt Tom, kopogáshoz készülődve. Rá nem számítottam, leblokkoltam.
-Szia… -nézett a szemembe mélyen.
-Szia… -nyögtem ki.
-Hova készülsz?
-…El innen!
-Bántott, vagy mi?
-Nem… én csak… eddig bírtam… elmegyek, és nem jövök vissza ide többé!
-De hát hova…
-Nem tudom még!
-Veled megyek!
-Azt nem hinném! –csatlakozott Andreas hozzánk.
-Te rohadék… -indult el felé Tom, de közéjük álltam gyorsan.
-Ne, ez az én döntésem volt! Nem bírom már tovább!
-Emiatt a szemét miatt van minden!
-Nem! Én nem mondtam el, magamnak csináltam a bajt… gyáva voltam… nem jöhetsz velem!
-Nézd a jó oldalát, végre megtudod a titkot! –Andreas.
-Te kis…
-Andreas, kérlek ne most!
-Miért, nem is vagy kíváncsi a reakciójára? Az arcára? Mert én igen! Nagyon! 5 éve várom már ezt!
-Csak hogy tudd, minden nap velem volt! Minden nap szeretkeztünk Andreas! Szeret engem és én is őt, ez nem fog megváltozni, még ha el is mondod a titkot! Ma is volt nálam!
-Azt hiszed, nem tudom?
-Mi? –néztem rá döbbenten.
-Igen! És épp ezért fogom most elmondani a titkot! Azt akarom, hogy lásd az arcát és fájjon!
-Ez nem fog megtörténni, sosem gyűlölöm meg! –Tom.
-Igen? És mit szólsz, ha azt mondom, hogy Anne terhes volt tőled… de elvetett a babát!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
