-Baj van? –ültem le az ágy szélére, mire rám nézett.
-csak gondolkodtam…
-Nem bújtál vissza mellém…
-Nem voltam álmos! –csókolt meg- Gyönyörű vagy! –mosolygott rám.
-Igen, a takaró elegáns viselet! Meg a táskák a szemem alatt, meg a…
-Gyönyörű… -csókolt meg és magához húzott-… Szeretlek!
-Én is téged… -fészkeltem be magam mellé és a mellkasához bújtam.
Ott feküdtünk szorosan egymáshoz bújva és nekem az esküvőn és a babán járt az eszem…
-Tom…
-Hm? –simított végig gerincemen, jelezve, hogy figyel rám.
-Nem fogok hozzá menni… akkor már inkább…
-Hagyjuk ezt most… -sóhajtott- Ne rontsuk el…
-De félek… már csak pár nap Tom! El fog repülni és nem tudom mit csináljak!
-Ha jól emlékszem, visszautasítottad a megszöktetésem…
-Mert az nem megoldás…
-De átmenetileg tökéletes!
-Nem az!
-Mert neked talán van jobb ötleted?
-Nincs, de…
-Akkor olyan könnyű kritizálni másét?
-Tom, te is tudod, hogy nem…
-Mit tudok? Hogy úgy viselkedtél, mintha velem sem akarnál lenni? Hogy bármit teszek, nem bízol bennem?
-De bízok! –ültem fel.
-Mégsem mondod el mit titkolsz…
-Mert nem lehet… -mentem be.
-Miért, a francba is! –jött utánam.
-Elmegyek… -öltözködtem. Nem akartam még nagyobb vitát.
-Persze, mert a menekülés ilyenkor jó ötlet, de ha én akarom, akkor szart se ér!
-Nem mondtam ilyet!
-De akartad!
-Nem, dehogyis!
-Egyik ötletem sem tetszett és tudod mire jöttem rá ebből? Hogy nem is akarsz velem lenni! Te élvezed ezt az egészet!
-Ezt hiszed? –keseredtem el-… Akkor hidd csak ezt… ha neked ennyit ért minden… -hagytam ott, mielőtt jobban eldurvulna a helyzet.
-Francba… -ütött az ajtófélfába Tom és utánam szaladt, de hiába, akkorra már hűlt helyem volt.
Felhívtam Billt, csak ő tudott megnyugtatni… illetve… most még ő sem. Sosem veszekedtünk még Tommal, amikor együtt voltunk sem. Csak gyerekkorunkban, de hát melyik gyerek nem veszekszik a másikkal…
Ez most más volt… sokkal komolyabb.
-Öcsi! Végre! –Tom, amikor Bill száma végre elérhető lett.
-Ne haragudj, csak épp…
-Épp?
-Épp… Anne-nal beszéltem… -folytatta bizonytalanul.
-Tudhattam volna!
-A barátja vagyok…
-Tudom…
-Ki van…
-Ahogy én is…
-Nagyszerű… -sóhajtott Bill.
Tom is tudta, hogy most valami megváltozott kettőnk közt…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyszerű;