-Baj van? –ltem le az gy szlre, mire rm nzett.
-csak gondolkodtam…
-Nem bjtl vissza mellm…
-Nem voltam lmos! –cskolt meg- Gynyr vagy! –mosolygott rm.
-Igen, a takar elegns viselet! Meg a tskk a szemem alatt, meg a…
-Gynyr… -cskolt meg s maghoz hzott-… Szeretlek!
-n is tged… -fszkeltem be magam mell s a mellkashoz bjtam.
Ott fekdtnk szorosan egymshoz bjva s nekem az eskvn s a babn jrt az eszem…
-Tom…
-Hm? –simtott vgig gerincemen, jelezve, hogy figyel rm.
-Nem fogok hozz menni… akkor mr inkbb…
-Hagyjuk ezt most… -shajtott- Ne rontsuk el…
-De flek… mr csak pr nap Tom! El fog replni s nem tudom mit csinljak!
-Ha jl emlkszem, visszautastottad a megszktetsem…
-Mert az nem megolds…
-De tmenetileg tkletes!
-Nem az!
-Mert neked taln van jobb tleted?
-Nincs, de…
-Akkor olyan knny kritizlni mst?
-Tom, te is tudod, hogy nem…
-Mit tudok? Hogy gy viselkedtl, mintha velem sem akarnl lenni? Hogy brmit teszek, nem bzol bennem?
-De bzok! –ltem fel.
-Mgsem mondod el mit titkolsz…
-Mert nem lehet… -mentem be.
-Mirt, a francba is! –jtt utnam.
-Elmegyek… -ltzkdtem. Nem akartam mg nagyobb vitt.
-Persze, mert a menekls ilyenkor j tlet, de ha n akarom, akkor szart se r!
-Nem mondtam ilyet!
-De akartad!
-Nem, dehogyis!
-Egyik tletem sem tetszett s tudod mire jttem r ebbl? Hogy nem is akarsz velem lenni! Te lvezed ezt az egszet!
-Ezt hiszed? –keseredtem el-… Akkor hidd csak ezt… ha neked ennyit rt minden… -hagytam ott, mieltt jobban eldurvulna a helyzet.
-Francba… -ttt az ajtflfba Tom s utnam szaladt, de hiba, akkorra mr hlt helyem volt.
Felhvtam Billt, csak tudott megnyugtatni… illetve… most mg sem. Sosem veszekedtnk mg Tommal, amikor egytt voltunk sem. Csak gyerekkorunkban, de ht melyik gyerek nem veszekszik a msikkal…
Ez most ms volt… sokkal komolyabb.
-csi! Vgre! –Tom, amikor Bill szma vgre elrhet lett.
-Ne haragudj, csak pp…
-pp?
-pp… Anne-nal beszltem… -folytatta bizonytalanul.
-Tudhattam volna!
-A bartja vagyok…
-Tudom…
-Ki van…
-Ahogy n is…
-Nagyszer… -shajtott Bill.
Tom is tudta, hogy most valami megvltozott kettnk kzt…