 Nem lesz jó vége;
Zsibbadt az arcom, csengett a fülem, könnybe lábadt a szemem, de nem érdekelt, felálltam és szembe néztem vele.
-Na ide figyelj Andreas, mert nem mondom el többet! Ez volt az utolsó, hogy volt pofád kezet emelni rám, megértetted? Mert nem érdekel, hogy mindent elmondasz Tomnak, az lesz a legkevesebb gondod! Mert le leszel foglalva a rendőrökkel, mert esküszöm feljelentelek! Remélem tiszta volt!
Bementem a hálószobámba és magamra zártam az ajtót. Az onnan nyíló fürdőszobába mentem és megvizsgáltam magam a tükörben. Eléggé feldagadt az arcom és fájt is rendesen. Gyűlölöm Andreast…
Bevizeztem egy törölközőt, visszamentem a szobába, befeküdtem az ágyba és az arcomra tettem a törölközőt. Igazából jeget kellett volna, de ahhoz ki kellett volna menni a konyhába és nekem semmi kedvem nem volt összefutni Andreassal. Jobb híján a törölköző is megtette. Lehunytam a szemem és Tomra gondoltam. Furcsán viselkedett ma. A kérdezősködés mostanában a szokásává vált. Először az, hogy terhes vagyok-e, aztán meg az, hogy szedek-e fogamzásgátlót… voltam már terhes, tudnám, ha most az lennék… mondjuk múltkor nem igazán voltak tünetek, csak pár rosszul lét. Nem, a mostani biztos, hogy a stressz miatt van. Egy hét múlva megyek a nőgyógyászhoz, biztos felír valami vitamint és annyi.
-Neee, nyugalmat akarok végre! –nyöszörögtem csörgő telefonomat hallva- Igen? –vettem fel és egyúttal ki is hangosítottam, hogy nyugodtan fekhessek tovább, arcomon a töröközővel.
-Szia! –köszönt Bill.
-Szia, mi a helyzet?
-Hát… mondd meg te inkább!
-Mi történt?
-Andreas nincs otthon, ugye?
-Őőő… hallottam valami ajtócsapást, de…
-Tommal találkozik!
-Mi? –ültem fel.
-Tom nálam volt, amikor felhívta!
-Hol találkoznak?
-Azt nem tudom, Tom csak rábólintott és már rohant is!
-Basszus… -rémültem meg.
-Gondolod, hogy Tom kiszedi belőle a titkot?
-Igen, pontosan erre gondolok! –pattantam fel az ágyról, de megszédültem és visszaestem rá.
-Jól vagy?
-Nem… nem igazán…
-5 perc és ott vagyok!
-Nem, nem kell, mindjárt jobban leszek, csak… csak…
-Anne! Itt vagy? –kiabált a telefonba Bill, de már nem hallottam. Már egy sötét helyen jártam…
-Gyerünk, térj magadhoz! –érezte arcomon valami hideget- Ez az Anne!
-Bill?- kérdeztem szinte alig hallhatóan.
-Hogy érzed magad?
-Mint akit fejbe vágtak… Hogy jutottál be?
-Nyitva volt az ajtó!
-Úgy értem ide…
-Ó, hát… bocsi, majd rendbe hozatom!
-Ó… -szörnyülködtem betört ajtómon.
-Jöttem, ahogy tudtam! –rántott vállat.
-Köszönöm! –öleltem át.
-Mi történt veled?
-Mostanában rosszul vagyok a sok stressztől, és amikor meghallottam, hogy Tom találkozik… Úristen, Tom… találkozni fognak!
-Hé, nyugodj le! Ennek nem lesz jó vége!
-Annak nem lesz az, ha beszélnek… legalábbis számomra!
-Jó lesz, Tom megtudja és végre nincs, mi közétek állna!
-De igen! Tom! Így már nem fogok kelleni neki…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
