Hogy is volt pontosan... ;
-Vége lesz! Hamarosan. -bíztatott.
-Komolyan gondoltad?
-Mit?
-Azt a családos dolgot...
-Nem úgy nézek ki? -mosolyodott el.
-Elmondod mi volt? -húzódtam el egy kicsit, hogy lássam a szemét.
-Mikor? -mászott lejjebb, hogy az arcunk egy vonalban legyen.
-Hát...ez a terved Billel és velem.
-Hhh...számítana valamit?
-Nekem igen...sokat...
-Oké! És hidd el, az igazat mondom.
-Elhiszem...szóval...hogy volt? Miért csináltad?
-Nem tudom észrevetted-e, de ebben a 8 és fél hónapban elég sokat változtam...azt hiszem úgy is mondhatjuk, hogy felnőttem.
-Ühüm. -ültem fel és felkapcsoltam a kislámpát, hogy lássam az arcát. Ő felült és úgy folytatta törökülésben.
-Sokat jelentett a banda és amíg élek sokat is fog. Nem tudtam feldolgozni, hogy vége... aztán... ment az élet tovább, de számomra az élet addig a banda volt! És Bill modell lett, Georg és Gustav egy menő hangszerüzlet tulajdonosai, de én valahogy nem találtam a helyem! Haragudtam rájuk, mert azt hittem már nem akarják, de főleg Billre, mert ő az öcsém és mintha elárult volna! Már nem haragszom, sőt örülök hogy sikerült találnia valamit amit imád! Georg átlátott rajtam, így neki elmondtam a tervem! És akkor jöttél be a képbe te! És bevillant, hogy ha te mondanád neki, hogy zenéljem tuti megtennéd, hisz imádja a munkáidat, és te vagy az egyik példaképe! Én nem akartam mondani neki, hisz a bátyja vagyok és mellette kell állnom... Georg mondta hogy szálljak ki, de én képtelen voltam rá. Igyekeztem közben nem belédszeretni, de mint látod nem ment, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. -mosolyodott el. -Emlékszel, összevesztem Georggal... azért volt mert azt mondta, hogy belédszerettem, de én erre beijedtem! De aztán csak arra tudtam gondolni, és rájöttem, hogy tök igaza van!
-Aznap este mondtad először hogy kicsim.
-Igen! Emma, hidd el, hogy még előtte kiszálltam! Nem akartalak megbántani! Aztán Bill valahonnan megtudta, és minden borult! Amikor vége lett csak akkor láttam igazán, hogy mennyire szeretlek és életem legnagyobb hibáját követtem el. Onnantól teljesen máshogy viszonyultam a dolgokhoz! Elfogadtam hogy nincs többé Tokio Hotel, elfogadtam hogy Bill modell, kivéve hogy elveszítselek! És akkor megtudtam hogy terhes vagy, és... olyan boldogság töltött el! Huszonöt éves voltam és elhatároztam, hogy nekem család kell, méghozzá tőled! Tőled, akit mindennél jobban szeretek, és sosem hagynám hogy bajod essen! Már nem az a Tom vagyok, mint amikor megismertelek! Az gyerekes volt, félt bármilyen komoly kapcsolattól, pláne a szerelemtől, és sosem gondolta volna, hogy valaha is elkötelezi magát egy nő mellett és családot alapítanak stb! De már alig várom, hogy megszülessen, és tanítgassam gitározni, hogy ránkszólj, hogy halkabban, hogy együtt éljünk mint egy család, hogy kiabálj velem ha kupi van! hogy bosszankodjak, hogy müzlit eszel, meg gabonapelyhet, hogy melletted ébredhessek minden áldott nap! Hogy kétóránként fel kelljen kelnem, mert éhes a pici! Hogy együtt etessük meg, hogy...
-Elég lesz! -küszködtem a könnyeimmel.
-Emma Scott!... Kicsim! Hozzám jössz? -fogta meg a kezem.