Motorhang;
Elmondtam neki mindent, úgy gondoltam tudnia kell és 100%-osan megbízok benne. Úgy fogadta, ahogy vártam. Irtó dühös lett és megakarta fojtani Ryant, de mondtam neki, hogy semmmi értelme. Ami történt megtörtént, ezellen nem tehetek semmit sem...és ő sem. Katet leszámítva ő az első, akinek elmondtam.
*Tom szemszöge:*
" Csak kerüljön a kezem közé az a féreg. Nem fér a fejembe, hogy tudta megszúrni Emmát... szegénykém. Ez borzasztó...akkor tényleg csoda, hogy gyerekünk lesz. Tudtam, hogy valamiért tart attól az alaktól, de nem gondoltam, hogy ennyire súlyos. Elmondta, hogy több műtéttel tudták csak eltüntetni a sebet, hogy csak ez az egy centis heg maradjon. Este felhívtam Davidet, aki szerzett nekem pár testőrt, aki majd vigyáz Emmára. Nem hagyom, hogy bárki bántsa. Azt az eszelőst pedig börtönbe juttatom, ha addig élek is."
Megkértem Tomot, aznap aludjon velem, semmi kedvem nem volt megint egyedül éjszakázni.
-Tom... -szóltam hozzá éjszaka közepén, nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem ő sem, mivel a vállamat simogatta.
-Igen?
-Ugye nem mondod el senkinek...
-Majd csak a rendőröknek.
-Felakarod jelenteni? -bújtam mégjobban hozzá.
-Igen...és fel is fogom.
-Ne...
-De igen, mégha megfenyegetett is feljelentem, szereztem testőröket, nem lesz baj.
-Nem kell foglalkoznod vele, ez a kettőnk ügye, amit évekkel ezelőtt lezártunk.
-Hogy kérheted, hogy ne foglalkozzak vele? Ha ez a szemét megint itt van, veszélyes lehet rád. Márpedig nem hagyom, hogy veszélyeztesse a gyerekem és a te életed. Kérlek, zárjuk le ezt a témát, lecsukják, mi meg boldogan élünk tovább, mint egy család.
-Család... -jutott eszembe a gyerekkorom...mármint ha lett volna. Az enyém sajnos maga a pokol volt és bármit megtennék, csak hogy ennek a kis csöpségnek jó legyen.
-Megbékélnek... -nézett le rám, mintha a fejembe látna.
-Nem tudom. -sóhajtottam és kiszálltam az ágyból.
-Hová mész?
-Majd meglátod. -mentem le a nappaliba és ő is követett.
-Baj van?
-Hallottam. -mutattam ki az ablakon- A motorjának a hangja.
-Najó, kimegyek és agyonverem.
-Ne! -húztam vissza- Látod? -mutattam a haverjaira, akik jóval arrébb voltak, de felismertem őket.
-Most mi lesz?
-Mikor jönnek a testőrök? -néztem felé rá.
-Reggel...
-Hjaj...
-Cica nyugodj meg. Amíg itt vagyok semmi bajod nem esik.
-C-cica...- O_o
-Ne haragudj.
-Gyere! Ne foglalkozzunk vele. -fogtam meg a kezét és felmentünk.
-Zavar? -feküdt vissza az ágyamba és én is bemásztam mellé.
-Mi? -kérdeztem.
-Hogy becézlek. Kicsim, Emm, cica...
-Nem. És egyébként...én is tartozom egy bocsánatkéréssel...
-Te? Miért?
-Hogy rádszabadítottam Ryant. Azt hittem azok után a dolgok után békénhagy. De nem így lett.
-Jaj kicsim... -ölelt magához.