Ryan felbukkan;
Óriási nagy önkontrol kellett ahhoz, hogy abba tudjuk hagyni...
Folytattuk a főzést, de a vigyor egyikőnk arcáról sem volt hajlandó eltünni.
-Voilá! -szagolt bele a levegőbe, melyben az isteni makaróni illata terjengett.
-Biztos finom. -nyaltam meg a szám szélét.
-Ezt ne csináld mégegyszer... -nézett rám komolyan.
-Mit? -ráncoltam a homlokom.
-Ezt! -nyalta meg ő is a száját. Szinte lassított felvételként fogtam fel, annyira megakartam csókolni. Beleharaptam az alsó ajkam, hátha az majd megnyugtat, de nem így lett.
-Öhm... -jöttem egyből zavarba.
-A csóktól izgatott leszel? -lépett közelebb.
-Öh...m-megterítek nekünk. -fordultam a tányérok felé.
-Hozok evőeszközt! -ment a konyha másik végébe.
-Huh... -lélegeztem mélyeket, hogy lenyugodjak. "Nyugi Emma, csak mély levegő. Le kell nyugodnom, egyrészt mert árthat, másrészt mert nem láthatja rajtad, hogy idege vagy..."
-Na? -hallottam egyszercsak Tom hangját a hátam mögül.
-Hm? Hogy mi? T-tessék? -szálltam vissza a földre.
-Tányérok? -karolt át és kivette a kezemből a tányérokat, közben pedig apró csókot lehelt a nyakamra.
-Tom... -hunytam le a szemem.
-Jóétvágyat! -ült le az asztalhoz- Jössz? -kérdezte, mivel még mindig ott ácsorogtam.
-De... -ültem le.
-Pillanat! -állt fel, miután valaki csöngetett és kiment- Hogy kit? -hallottam a hangját- Igen, itt van, de te ki vagy?
-Ki az? -mentem utána és nem akartam hinni a szememnek.
-Szóval igaz! Felcsinált ez a szakadt kis rockerpalánta? -nézett Tomra a jövevény.
-Ki a fene vagy, megmondanád? -lett egyre dühösebb Tom.
-Menj el Ryan!
-Ryan? Szóval te vagy az? -közelített felé Tom.
-Szóval azt mondtad neki, hogy én csaltalak meg? -lépett hátrább Ryan.
-Mi? -nézett rám Tom.
-Szállj ki az életemből. -csaptam be az ajtót előtte, majd felmentem a szobámba.
-Öhm... -jött be pár perc múlva Tom- Mi volt ez?
-Hallhattad... -néztem ki az ablakon és néztem, ahogy elmegy.
-Nem csalt meg? -lépett mögém.
-De igen!
-Akkor miért mondta, hogy...
-Nyílvánvaló. Hogy megkeserítse az életem. Kate rá a tanu, hogy félrelépett...
-Mit akar tőled? Miért nem lépett le? -ölelt rá.
-Hogy mit?...Csak a szokásosat...megfenyegetni, hogyha nem megyek vissza hozzá, megöl. De már látta, hogy terhes vagyok, talán így eljutott a tudatáig, hogy hagyjon békén.
-Meg-megfenyegetett? Najó, feljelentem.
-Hagyd csak...úgysem ér semmit.
-Öhm... kérdezhetek valamit?
-Kérdezz...
-A csípőd környékén...van egy apró heg...ugye nem ő...
-Szerinted miért csoda, hogy terhes vagyok? -néztem rá könnyes szemekkel.