Megbántani Tomot;
-Na? Mi volt? -Tom, mikor Simone visszament hozzájuk a konyhába.
-Roszabb mint gondoltam... mindíg enniyre félt megnyílni? -Simone.
-Ha arra gondolsz, hogy menekül a szerelem, és minden ezzel kapcsolatos dologtól, akkor igen! Ryan óta... -Kate.
-Ryan? -Bill.
-Igen! A volt barátja! Egy igazi szemétláda volt! Évekig jártak.. és... aztán megcsalta őt! Emm csak neki mondta ki hogy szereti... erre az a srác hátbatámadta! Azóta sem mondta ki.. amíg nem jöttél te! -nézett Kate Tomra. -De mint azt tudjuk... te is hátbatámadtad úgymond!
-De én...
-Tom, itt nem az a lényeg, hogy előtte kiszálltál! Hanem az, hogy megakartad tenni... pedig ő nem tehetett semmiről!
-Szóval... az én hibám hogy bezárkózik!
-Nem! Nem a te hibád, és nem is Emmáé! Egyszerűen csak... rosszkor csöppentél bele az életébe! Sokminden érte, és az hogy bezárkózik, több év eredménye! Mintha félne szeretni.
-Hallottam miről beszéltek... -léptem be a konyhába.
-Emma! -Tom.
-Megnyugtatlak titeket semmi bajom! Nem leszek depressziós, nem zárkóztam el, és nem félek szeretni! Csak... elegem van a csalódásból! Nézzétek csak meg! Ryant szerettem, erre mit tett! Tom! -néztem rá. -Szeretlek!
-Én... -lépett volna közelebb, de hátrébb léptem.
-Szeretlek! De nézd meg te is mit tettél! Gondolkodj el ezen egy kicsit, jó?... Csak a kicsi miatt vagyok itt, ne felejstétek el! Már elkezdtem házat keresni és amint lehet, elmegyek innen! Nem okozok több gondot ígérem.
-Hibát követsz el. -mondta Tom halkan.
-Lehet... de még nagyobb hiba volt belédszeretnem, és megbíznom benned! -ahogy kimondtam már meg is bántam és ha tehettem volna, visszaszívtam volna az egészet... de már késő volt. Ahogy a szemébe néztem, eleredt pár könnyem, az a csalódottság, amely abban a barna szempárban csillogott...
Szó nélkül elment, talán az volt az egészben a legrosszabb. Nem is tudom mit vártam, talán jobb lett volna, ha kiabál velem, vagy elhord mindennek. utána akartam menni, de mintha a testem ellenem fordult volna, mozdulni sem tudtam. A torkomon nem jött ki hang, csak egyhelyben néztem utána. A szívem majd kiugrott a helyéről és szédültem. Annyira megbántam, hogy azt mondtam neki. Nem lepne meg, ha ezek utánmár a kicsit sem akarná. Körbenéztem a konyhában, Simone, Kate és Bill csak néztek rám, és habár a könnyektől homályosan láttam, tisztán kivettem az arckifejezésüket. Ők is csalódtak bennem... Aztán az ajtófelé néztem, ahol az előbb Tom sétált ki... Utána akartam menni, minden áron!
-Tom... -mondtam ki halkan, de tudtam úgyem ér már semmit sem. Aztán jött egy furcsa könnyed érzés.
-Emma! -hallottam a többiek rémült hangját magam mögül.
-Valaki... -sötétült el körülöttem minden.