-Ezt mondta? Biztos vagy benne?
 

-Igen! Véletlen meghallottam miről beszélgetnek!
 

-Véletlen mi öcsi?
 

-Tom én nem szoktam hallgatózni! Ezt is csak azért hallgattam meg, mert elég kétségbeesett hangja volt, gondoltam segít ha elmondom!
 

-Köszönöm! És Bill... tudom hogy ezt már rég meg kellett volna tennem, de ne haragudj, hogy piszkáltalak. Már látom, hogy tényleg élvezed és szereted azt a munkát!
 

-Köszönöm Tom! És nem haragszok, azt hiszem már megkaptad a büntetésedet! ... Emma elakar innen menni, ahogy megszülte a kicsit! Tudom hogy ez nem esik éppen valami jól neked, és látom, hogy mennyire szereted őket!
 

-Visszaszerzem Bill! Ha addig élek is, de meglátod, hogy egy család leszünk!
 

-Jó lenne... Mert mi tudjuk milyen, ha nincs apja a gyereknek! Nekünk ott volt Gordon, de ő nem az igazi... Ne hagyd, hogy a gyereked apa nélkül nőljön fel!
 

-Nem hagyom, ne félj! Ha igaz amit mondtál, Emma még szeret! De ki kell valahogy engesztelnem!
 

-Szerintem most hagyd! Bűntudata van és egyedül akar lenni egy kicsit! Menjünk el vásárolni, mit szólsz?
 

-Mindig csak vásárolnál! -mosolyodott el Tom.
 

-Úgyértem baba cuccokat! Hisz egy hónap múlva megérkezik a trónörökös...
 

-Igaz! De... mi kell egy babának?
 

-Oké, szedjük fel anyut útközben, úgyis majd nekünk is kell vennünk kilenc hónap múlva! -vigyorgott Bill.
 

-Örülök hogy boldog vagy öcskös... Az én kisöcsém felnőtt! -röhögött Tom.
 

-Na meg az én bátyám! Tudod mostmár tuti hogy Kate az igazi!
 

-Nekem pedig Emma! Gondoltad volna hogy valaha is szerelmes leszek?
 

-Őszintén? Én mindig úgy hittem, te hamarabb találod meg az igazit!
 

-Hogy hogy? -húzta fel a szemöldökét Tom meglepetten.
 

-Mert én kerestem, szinte már megszállottan! De már tudom, hogyha erőltetjük a dolgokat, nehezebb lesz! Amikor Katetel találkoztam ez a felfogásom megváltozott! Már nem kerestem, csak hagytam, had történjenek a dolgok! Te egész életedben ezt csináltad! Úgy voltál vele, hogyha jön, majd jön! És tudod mit? Neked volt igazad! Kivéve egy dologban!
 

-És pedig?
 

-Te menekültél előle, akárcvsak Emma! Nem akartál szerlmes lenni, mert valamitől tartottál! De gondolom rájöttél, hogy az érzéseid előle nem tudsz elmenekülni!
 

-Hát rá! és most apa leszek!
 

-Bizony! És én büszke vagyok rád! rengeteget változál az elmúlt nyolc hónapban, mindezt Emma kedvéért!
 

-Reméljük nem volt hiába!