-Na jól van! Most szépen felmész és visszabújsz mellé!
 

-Mi? Dehogy! Eszemben sincs! -tiltakoztam.
 

-Mi bajod vele? -Kate.
 

-Először is, pontosan tudod mit csinált, másodszor épp az előbb mondtam, hogy bűntudatom van! Vissza kell fognom magam minden egyes alkalommal, amikor csak a szemembe néz, hogy ne támadjam le ott helyben! tegnap plüssmacit játszott, én meg majd elolvadtam! Folyton kiszogál pedignem várom el! Én csak a test vagyok, aki kihordja a kicsit, nem igénylek ekkora figyelmet! El tudom látni magam! És félek ha most visszamegyek és arra kér bocsássak meg neki, gondolkodás nélkül megteszem, de félek attól is, ha majd meglesz a kicsi, akkor már nem fog rám figyelni! Csak a pici érdekli majd, én meg süllyesztőbe kerülök! Jó, hogy most figyel, de ez már túlzás! És legvégső soron kikészít, hogy minden pillanatban mást akarok! Most például látni sem akarom, de tuti hogyfél perc múlva inkább letámadnám! -sírtam el magam a végére. -A francnak vagyok ilyen érzékeny! -töröltem le a könnyeimet.
 

-Gyere ide! -ölelt meg.
 

-Ne Kate, jól vagyok, semmi bajom!
 

-Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz, bármikor!
 

-Röhejes vagyok! -ültem le az asztalhoz.
 

-Nem vagy az! -ült le mellém.
 

-De igen, nézz csak rám! itt bőgök neked ilyen hülyeségeken! Szánalmas! Egy éve még én voltam a konzervatív, céltudatos szupermodell, akinek a karrier az első, és menekül a szerelem elől! Most meg... Sírok mint egy öt éves, akkora marhaságokon, hogy nem igaz! Szét vagyok esve! Alkoholt akarok, és kávét! Hiányzik a hasonalvás, az hogy egyedül legyek egy kicsit végre, az hogy önálló legyek, és senki se vigyázzon rám! Hiányzik a függetlenség, és az, hogy lássam a lábujjam! Hiányzik az alakom, és bevagyok parázva, hogy elveszítem szerelmünk gyümölcsét! Az egyetlen jó dolgot az életemben, mely Tomhoz köt!
 

-Nem fogod  elveszíteni! Egészséges kisbaba lesz, akire büszkék lehettek mindketten! Boldog lesz, ahogy ti is! Én bízok benne hogy Tom ártatlan, és ezt te is befogod látni, minden jóra fordul, meglátod!
 

-Köszönöm!
 

-Nincs mit nővérkém. -mosolygott rám.
 

-Igazi hisztérika vagyok mi? -mosolyodtam el én is, visszagondolva az előbbi kiakadásomra.
 

-Csak egy kicsit, de nem vészes. -nevetett.
 

-Akkor jó... És... Igazán örülök hogy babátok lesz.
 

-Köszönjük.
 

-Ne köszönd, majd csak akkor ha már te is akkora leszel mint én és...
 

-Tom imádja hogy terhes vagy! -mondta.
 

-Mi?
 

-Ezt mondta Billnek! Hogy irtó szexi vagy így is, és hogy elég nagy a kísértés...
 

-Mire?
 

-Szerinted? -kacsintott rám.
 

-Te jó ég... Ne! Ne mond hogy... Ne mond, hogy Tom megkívánt! -kaptam a szám elé a kezem.
 

-De bizony! Azt mondta gyönyörű vagy terhesen!
 

-Kate, fogjál le, nehogy felrohanjak és... Wáh! Kész vagyok! Húh! Mély levegő!
 

-Egy kis hideg vizet? -nevetett rajtam.
 

-Jöhet!