-Jó reggelt. -adott a homlokomra egy puszit, és elég nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne csókoljam meg.
 

-Neked is! -mosolyodtam el. Egy pillanatra elképzeltem, hogy minden nap így ébredünk és együtt élünk, mint egy boldog család.
 

-Éhes vagy? -húzott vissza a földre Tom hangja.
 

-Öhm... igen. -keltem fel.
 

-Hová mész? -ült fel.
 

-Reggeliért.
 

-De...
 

-Tom, kérlek ne szolgálj ki mindíg, van lábam és két kezem! -mentem is le.
-Szia! -köszönt egyszerre Georg, Gustav, Bill és Kate, akik a nappaliban filmeztek.
 

-Öh... sziasztok! Hát ti? -takartam el magam a köntössel.
 

-Reggelizni jöttél? -jött oda hozzám Kate.
 

-Igen, de...
 

-Gyere, segítek! -fogta meg a karom.
 

-Édesem, ne erőltesd meg magad! -szólt utána Bill.
 

-Bill édesem, nyugi! -húzott be a konyhába Kate, ahol Barbyra bukkantunk.
 

-Hali!
 

-Szia! Mi volt ez az egész? És mi ez a kupaktanács a házban? -ráncoltam a homlokom.
 

-Tegnap Billel orvosnál voltunk... és... kiderült hogy babát várok! Hát nem fantasztikus? -ölelt meg.
 

-Gratulálok! -bőgtem el magam.
 

-Mi a baj?
 

-Semmi! Csak egy kicsit érzékeny vagyok mostanság! De ez szuper, gratulálok!
 

-Köszi!
 

-És most a másik kérdés... mi ez a kupaktanács?
 

-Tom idehívott mindenkit! -Barby.
 

-Miért?
 

-Vigyázni rád! Hogy ne erőltesd meg magad!
 

-Dehát...
 

-Aggódik érted Emm!
 

-De nem kellett volna idecsődíteni a fél várost.
 

-Nyugi, Georg és Gustav lassan mennek dolgozni, és én is! -mondta Barby.
 

-És Bill?
 

-Szabin van! -Kate.
 

-Értem!
 

-Na nekem rohannom is kell! -adott két puszit Barby, majd Katenek is.

-Sziasztok!
 

-Szia! -köszöntünk utána.
 

-Mond hogy velem leszel egész nap! -könyörögtem Katenek.
 

-Szívesen, de miért? Mi a baj, összevesztetek?
 

-Nem! És épp ez az!
 

-Összeakarsz veszni vele? -értetlenkedett.
 

-Nem, dehogy! Csak... lesi minden kívánságom, ha felállok már aggódik, hogy hova megyek, miért megyek, meddig megyek, mikor jövök vissza? Megőrjít a kedvessége! Bűntudatom van, mintha kihasználnám őt! Úgy érzem csak teher vagyok neki... kiszolgáltatottnak érzem magam!
 

-De tudod, hogy szívesen csinálja!
 

-Tudom csak...
 

-Szeret téged!
 

-Ne, ezt ne mond! Ne felejtsd el mit tett! Mi nem leszünk egy család! Ha akarja láthatja a kicsit, de engem felejtsen el!
 

-Megint beleszerettél igaz?
 

-... Mint a huzat! -sóhajtottam gondterhelten.