A hónapok csak úgy repkedtek és egyre rosszabbak voltak a tünetek is. Rosszullét, émelygés, hányinger, ájulások, érzelmi hullámok, hangulatingadozások, félő volt hogy elvesztem a picit. Márciusra írták ki a szülést és vagy két naponta mentünk orvoshoz.
 

-Doktor úr, a jövő hónapra vagyunk kiírva! -Tom.
 

-Rendben, elvégzek pár vizsgálatot a kismamán, addig legyen szíves kint várni!
 

-De...
 

-Menj Tom! Minden rendben lesz! -bíztattam.
 

-Oké... -mondta, és kiment. 10 perces volt a vizsgálat, és utána azonnal megkaptuk az eredményt.
 

-Na? -állt fel Tom, ahogy kiértem.
 

-Gyere... -indultunk el kifelé.
 

-Mond már mi van! Ugye jól van?
 

-Ö... igen, jól van! Ő jól van! -tettem hozzá.
 

-Ő? Ezt hogy érted? Te...
 

-Tom valamit nem mondtam el...
 

-Mit?
 

-A veszélyeztetett terhességben... nem csak a baba halhat meg!
 

-Mi...
 

-Én is belehalhatok a szülésbe!
 

-Nem! Ez... ez nem...
 

-A kicsi makk egészséges Tom!
 

-Huh... akkor jó!
 

-De ha valamit elkapok, akár egy kis náthát, könnyen... belehalhatok...
 

-Nem! Nem! Nem hagyom!
 

-Tudom, hogy megbeszéltük, hogy egyikőnk sem kérdezi meg, hogy fiú-e vagy lány... de ... tekintve, hogy lehet, hogy nem  tudnám meg... én megkérdeztem!
 

-Kicsim, ilyeneket ne is mondj! Mindketten velem maradtok örökre! -ölelt át szorosan.
 

-Sz... Félek! -fúrtam arcomat a nyakához.
 

-Nem kell félned, vigyázok rátok!
 

-És ha...
 

-Szeretlek Emma! Nem hagyom hogy bajod essen! Bízz bennem!
 

-Tom... tudom, hogy nem vagyunk együtt, de... megcsókolhatlak? -néztem fel rá.
 

-Én kérlek rá!
 

-De... biztos nem... -megcsókolt, és az az egy csók hihetetlenül sok erőt adott. Hazamentünk.
 

-Én azt hiszem lefekszem egy kicsit!
 

-Én pedig telefonálok... egyet-kettőt... vagy többet...
 

-Öhm... Jó!
 

-Mindjárt megyek én is! -adott egy puszit a homlokomra.
 

-Te? Hova? M-minek?
 

-Mindjárt megtudod! -vonult el a konyhába telefonálni, én pedig felmentem. Öt perc múlva egy szál alsógatyában jött be hozzám egy párnát, és egy tálcát szorongatva.
 

-Hát te?
 

-Hoztam tortát!
 

-Milyet? -csillant fel a szemem.
 

-Oroszkrém eperrel! Na, kidobsz? -ült le mellém.
 

-Maradhatsz! -adtam egy "köszönöm" puszit az arcára.
 

-Jó étvágyat! -tette le elém, majd hozzáláttunk a pusztításának.