Másnap elmentem dolgozni, végre nem voltam olyan rosszul, mint az elmúlt napok bármelyi felében. Igyekeztem vigyázni és nem megerőltetni magam, de muszáj volt dolgoznom. Épp pakolgattam vissza a táskámba munkaidő végén, amikor Kate hívott.
 

-Szia! Mi a helyzet? -vettem fel.
 

-Szia! Ezt én akartam kérdezni! Mi megvagyunk! Hogy viseled? Ugye nem erőlteted meg magad? Tudod, hogy árthat!
 

-Tudom Kate! És vigyázok magamra, és a magzatra is egyaránt! -biztosítottam.
 

-Figyelj... nem akarlak felzaklatni... de... de biztos nem kéne tudnia Tomnak? Ha nem is lennétek együtt, de segíthetne! Később úgyis meglátszik ,ajd, és roszabb lesz ha nem tőled tudja meg!
 

-Tudom... -sóhajtottam gondterhelten. -Annyi minden összejött mostanság Kate! A szakítás, új munka, a költözés, gyerek várok, holott nekem nem is lehetne, rám szálltak a paparazzik, és egy csepp magánéletem sincs!
 

-Tarts ki Emma ezek után már csak könyebb lesz!
 

-Az anyaságra gondolsz? -nevettem keserűen. -Attól meg pláne bevagyok tojva!
 

-Mond el neki!
 

-Elmondom... Holnap este úgyis Berlinbe megyek!
 

-Jól van. Mennem kell...
 

-Menj csak! Szia!
 

-Sziasztok! -pimaszkodott, majd mindketten letettük. Egy fárfit láttam meg a szomszéd asztalnál...engem nézett...vajon hallotta a beszélgetést? Remélem nem, nem kell több botrány.
 

Hazaérve vettem egy jó meleg fürdőt és korán ágybabújtam. Lelkiekben már kezdtem felkészülni hogy mondom meg Tomnak, hogy gyereket várok tőle.
 

-Tom... -hívtam fel.
 

-Emma? -lepődött meg hallhatóan.
 

-V...valamit meg kéne beszélnünk...fontos lenne!
 

-Rendben!
 

-Holnap rámérsz valamikor? A délután folyamán Berlinbe megyek...
 

-Persze! Ötkor nálam?
 

-De csak ha nem zavarok!
 

-Nem zavarsz!
 

-Akkor... holnap! Köszönöm... szia!
 

-Várj!... Minden rendben ugye? -hallottam aggódó hangját.
 

-Holnap elmondok mindent...
 

-Jólvan! Szer...
 

-Szia! -tettem le gyorsan. Féltem... holnap beszélek vele és félek a reakciójától... nagyon is. Próbálom kivonni az életemből, de sehogysem megy.