Amikor felébredtem egy fehér szobában találtam magam és nem volt nehéz kitalálni hol vagyok.
 

-Jó estét! -jött be egy nővér.
 

-Jó...estét! Este van?
 

-Igen! Reggel hozták be!
 

-Ki?
 

-Egy férfi, öhm...magas, barna szem, fekete lefonott haj...
 

-Tom... -mondtam halkan.
 

-A barátja?
 

-Nem! Kérem, ne engedje be, mondja, hogy nem jöhet!
 

-Rendben! Az orvosa mindjárt jön! -ment ki.
 

-Felébredt? -pattant fel a székéről Tom, ahogy kijött a nővér tőlem- Hogy van?
 

-Nos...ránézésre jól, de amíg az orvosa meg nem vizsgálja, semmi biztosat nem mondhatok!
 

-Bemehetek hozzá?
 

-Sajnálom ,de nem! A kisasszony azt kérte!
 

-Mi?...
 

-Sajnálom!
 

Az orvos pár perc múlva jött be. Megvizsgált, de csak ugyanazt mondta, amit már tudok.
 

-Ne hajszolja túl magát, árthat a magzatnak!
 

-Nekem azt mondták, hogy nem lehet gyerekem! Lehetséges, hogy talán emiatt...
 

-Igen! Valószínű, hogy emiatt viseli ilyen rosszul. Magának jobban kell vigyáznia, nehogy veszélyeztetett terhes legyen!
 

-Értem! Köszönöm doktor úr.
 

-Elmondjam a barátjának, vagy maga akarja?
 

-Ne! Ne mondjon neki semmit! Öhm...majd én inkább...
 

-Rendben, ahogy akarja! Viszlát kisasszony!
 

-Viszlát!
 

Még csak az kéne, hogy Tom megtudja terhes vagyok.
 

-Doktor úr, hogy van? -kérdezte Tom.
 

-Sajnálom, de nem adott felhatalmazást a beteg, hogy tájékoztassam!
 

-Mi?...És bemhetek?
 

-Természetesen!
 

-Köszönöm, viszlát! -köszönt el Tom.
 

-Viszlát!
 

-Kicsim! Jól vagy? -jött be hozzám Tom.
 

-Ki az a kicsim?
 

-Emma, ne csináld ezt! -fogta meg a kezem.
 

-Menj el Tom! -húztam el a kezem.
 

-De...
 

-Nem kellett volna idejönnöd! Semmin sem tudsz változtatni!
 

-Mi bajod van? Miért ájultál el?
 

-Rossz a gyomrom!...A sok stressz! Most örülsz? Már tudod! Elmehetsz!
 

-Nem hiszem, hogy csak ennyi! Mondd el mi bajod!