Imádom Katet, ő megért. Tudja, hogy nekem úgy lesz a legjobb, ha elmegyek Tom közeléből. Miután segített összepakolni-ami nem volt nagy feladat, mivel nem rég költöztem be ide is-hazament és lévén, hogy holnap vasárnap, megigérte, hogy segít becuccolni amoda. Még az este folyamán letiltattam Tom számát a telefonomról, mert már egy csomószor próbált hívni. Így ha eztán hív, csak egy kedves hangüzenez közli vele, hogy ne keressen többet, mert hiába.
Borzasztó éjszakám volt, egyik rémálom gyötört a másik után, míg végre eljött a reggel 6 óra.
 

-Tudtam, hogy Bill már fent van, úgyhogy felhívtam és elmondtam neki mi a helyzet. Nyomatékosan közöltem vele azt is, hogy nem szeretném, ha Tom tudná hova megyek, és egyáltalán azt sem, hogy elmegyek. Nem mondta ki, de tudom, hogy csalódott bennem és gyávának tart. És sajnos igaza is van. De az a helyzet, hogy szeretem Tomot és ha nem megyek el, akkor nem tudom őt elfelejteni. Egyáltalán el tudom őt valaha is?... Nem hiszem, de minden erőmmel azon leszek, hoyg még a létezését is kitöröljem a fejemből, és legfőképp a szívemből...
 

Ezek után felhívtam Barbyt is és vele is megbeszéltem a dolgokat.
Kate 8-kor jött át és addigra már a költöztetők is bepakolták a cuccaimat.
 

-Biztos, hogy ezt akarod? -ölelt át megértőn barátnőm.
 

-Nem! De ezt kell tennem! -sóhajtottam nagyot.
 

-Akkor menjünk! Vezessek én?
 

-Ühüm... -bólogattam.
 

-Oké! Tudod mit? Fogjuk fel ezt egy kalandnak! Elég hosszú lesz az út! Gyors kaját eszünk, hízlaló kajákat, meg lesz minden ami kell!
 

-Minden...ami kell... -gondoltam Tomra.
 

-Khm! Rajta kívül! -látott gondolataimba Kate- Ő megszünt és bolond lennél neki megbocsájtani!
 

-Tudom! És nem is akarok! -jelentettem ki magabiztosan.
 

-Helyes! Ez a mi kalandunk!
 

-Csakis a miénk! -mosolyodtam el.
 

-Indulás!
 

Nem tudom hogy csinálja, de mindig felvidit.
 

-Hát kiderült! -sóhajtott Tom a kávéját szürcsölgetve öccsének.
 

-Igen! -Bill.
 

-Hiányzik!
 

-Csak magadat okolhatod!
 

-Elmegyek hozzá!
 

-Szerintem nem valami jó ötlet!
 

-Akkor az irodába...
 

-Még rosszabb!
 

-Akkor felhívom! -nyúlt a telefonjáért Tom- ...Öhm...azt hiszem...letiltotta a számom!
 

-Nem csodálom.
 

-Most mit tegyek?
 

-Szerintem...most húzd meg magad! Elég szépen megbántottad...
 

-De...én már rég abbahagytam! Napokkal előtte.
 

-Oh napokkal! Hát az úgy mindjárt sokkal jobb Tom! Igazad van!
 

-Mi bajod van?
 

-Még kérded? Engem is átvertél, manipulálni akartál! És bár én megbocsátottam, Emma nem és ezt ne felejtsd el! Hagyd békén! ÉS ne zargasd most!
 

-Igazad van...csak...úgy hiányzik! -ment vissza szobájába Tom, s a nap további részében már nem is nagyon jött ki onnan.