-Emm ez nem az aminek... -kezdett magyarázkodni Tom feleslegesen.
 

-Szemét! -vágtam pofon.
 

-Emma!...
 

-Ez volt az, amit nem akartál elmondani?
 

-Hallgass meg!
 

-Igen vagy nem?
 

-Igen... -sóhajtott.
 

-Rohadt jó!
 

-Emma...
 

-Nem! Minden pasi szemét! Tudtam, de annak ellenére belevágtam! Én naív!
 

-Nem... -lépett közelebb.
 

-Ne érj hozzám! Undorodom tőled, érted?
 

-Bocsáss meg Emm!
 

-Te csak ne becézgess! Egy bocsival sokra megyek! Átverés volt az egész! Elhitetted velem, hogy fontos vagyok és tudod mit? Jó munkát végeztél, mert elhittem! -mondtam, majd otthagytam.
 

-Emma! -indult utánam, de Bill megállította.
 

-Hagyd, igaza van!
 

Csalódtam...megint. Tom is csak játszott és kihasznált. A férfiak megbízhatatlanok.
 

-Emma Scott! -vettem fel csörgő telefonomat, mely egy ismeretlen számot jelzett- Igen...Hol?...Értem... Nem tudom...Nem, csak...jó! Vállalom!...Viszhall!
 

Döntöttem, elköltözök. Kateé lesz az irodám, én pedig elmegyek. Új állást kaptam, és bár nem fogom annyira élvezni, mint ezt, de muszáj elmennem innen, mert úgy érzem megfulladok. Este lefixáltam egy kisebb albérletet Kölnben és reggel már költözök is. Lenne pénzem egy nagyobb és szebb lakásra, de nem tervezem, hogy sokáig maradnék.
 

Utolsó estém a házban úgy telt, hogy a tv előtt ültem és sajnáltam magam. Gabonapelyhet magamba tömve és bort szürcsölgetve mellé ücsörögtem, amikor Kate állított be hozzám.
 

-Mi történt? -ült le mellém és átölelt.
 

-Ami mindig! Átvert, kihasznált! Hazugság volt minden! És... -eddig bírtam, kitört belőlem a sírás- Szerettem, érted? Szerettem! És ezt el is mondtam neki! Gondolom épp rajtam röhög valahol!
 

-Úgy sajnálom!
 

-Azt hittem végre találtam egy normális férfit, aki nem használ ki! De végeztem! Elmegyek innen, látni sem bírom! Elköltözöm...
 

-Mi? Hová? Ne csináld Emm!
 

-Kölnbe! Felhívtak egy új állás ürügyén, és én igent mondtam!
 

-Emma!
 

-A szemembe mondta, hogy szeret, érted? -vágtam földhöz a borospoharat- ...A francba, még erről is Ő jut az eszembe!
 

-Aj kicsim...
 

-...Kicsim... -szorult össze a szívem- Úgy bőgök, mint egy kis liba, pedig nem érdemli meg!
 

-Maradj!
 

-Nem! Sajnálom Kate, de nem megy! Elmegyek és szeretném, ha nem tudná meg!