-Georg! Beszélnünk kell! -hívta fel Tom Georgot- Komoly az ügy!
 

-Okés! Mondd!
 

-Hiányzik! Miért hiányzik ennyire? -akadt ki.
 

-Mert szereted!
 

-De miért? Nem szabad...
 

-Már miért ne szabadna? A saját szabályodat miért ne szeghetnéd meg?
 

-Mert a testvérem fontosabb!
 

-Igen, de a testvérednek is úgy jó, ha nem vágod át Emmát! Billnek ott jó!
 

-Be kell fejeznem!
 

-Helyes!
 

-Nem Georg! Úgyértem befejezem a tervet és aztán együtt leszek Emmával!
 

-Meg akarod csinálni? Na ne haver! Vagy az egyik, vagy a másik! Ezt nem csinálhatod!
 

-Miért ne lehetne mindkettő?
 

-Mert ha megcsinálod és rájön, neked véged!
 

-De nem jön rá!
 

-Honnan veszed? Ne mlehetsz benne biztos! Inkább kockáztatsz?
 

-Muszáj...
 

-Najó Tom! Ne makarok veled összeveszni megint, úgyhogy inkább leteszem! Beszélünk, ha lenyugodtam, oké?
 

-...Hiányzik!
 

-Akkor menj el hozzá Rómeó! -tette is le Georg.
 

*Tom szemszöge:*
" Mi van velem? Nem szerethetem pont őt. Ő is modell...Georgnak igaza van, a modellek a gyengéim...főleg Emma! Szeretek vele lenni, olyan kis törékeny, ugyanakkor erő is. Itt nézem a tv-ben és legszívesebben elhallgattatnám egy csókkal és hazavinném, hogy egész este szeretkezzünk. Oké, le kell nyugodnom, én nem vagyok szerelmes! Mégis...amikor azt mondta 'szeretlek!' megmagyarázhatatlan örömet éreztem. Nem, az csak azért volt, mert elértem a célomat! De azt mondtam neki, hogy én is szeretem. Csak hazugság volt? Amikor vele vagyok olyan könnyű kimmondani, pedig mindig rettegtem ettől a szótól. Mondjuk nekem nő még nem is mondta. Csak a kis libák évekkel ezelőtt, de abból szerintem egy sem gondolta komolyan. De Emma más! Olyan jó mellette ébredni. Vele fürdeni, reggelizni, vacsizni, vagy tv-zni szorosan egymáshoz bújva. Lehet, hogy felnőttem...nekem ezek az egyéjszakás kalandok már nem kellenek. Nekem az kell, hogy valaki ragaszkodjon hozzám, hogyha hazamegyek legyen kinek várnia. 25 éves vagyok és Emma ébresztett rá, hogy lassan itt az ideje a családalapításnak...de úgy érzem még nem vagyok kész rá. Beszélnem kell anyuval, talán ő rendet tud tenni a fejemben, ha már nekem sehogysem megy! Najó, előtte végignézem az interjút. Édes ahogy artikulál, ahogy elmosolyodik, ahogy beleharap az alsóajkába, amikor koncentrál, édes ez a nő, úgy ahogy van! Nem szabad vele játszanom...nem érdemli meg. Bekövetkezett, aminek nem szabadott volna...megkedveltem őt! Hogy ne, hisz pont olyan, mint amilyet kölyökként képzeltem el magamnak. De ha jobban belegondolok még most is. Gabonapelyhek királynője... -mosolyodott el- ...Az enyém! De ha megtudja, hogy mit terveztem, kitekeri a nyakam. Látni sem akar majd és bele sem merek gondolni, hogy akkor mi lesz velem! Mostmár nem is kérdéses, hogy mit érzek iránta. Beleszerettem Emmába...és nem is csodálom! De ellen kell állnom...! "