Reggel korábban keltem, mert még meg kellett írnom két cikket. Tegnap este kellett volna, de már hulla voltam. Kimentem a konyhába, hogy ne keltsem fel Tomot, és ott írtam meg.
 

-Jó reggelt! -jött ki Tom fél 8 körül.
 

-Neked is! -csókoltam meg.
 

-Mióta vagy fent? -ölelt át.
 

-7 óta! -füllentettem, de átlátott rajtam- 6!...Jól van, fél 6!
 

-Nem tudtál aludni?
 

-De csak még meg kellett írnom két cikket és még információkat is kellett gyűjtenem hozzá, utánajárni melyik igaz és melyik nem...
 

-Oké, elég is lesz! Szegénykém...ezért ágyba reggeli dukál! Tudod mit, gabonapehely és a tegnap hozott sütim, egy kis kényeztetéssel megtoldva! Végeztél már?
 

-Igen, pont az előbb! De erre semmi szüks...
 

-Fél perc és itt vagyok! -mosolygott rám ellentmondást nem tűrve.
 

-Oké! -álltam fel- Utána fürdünk? -fordultam vissza.
 

-Ha szeretnéd! -hozott zavarba ezzel a " tudom, hogy nem tudsz nekem ellenállni " vigyorával.
 

-Igen...szeretném! -pirultam el, mintha egy kamasz lennék, aki még sosem csinálta.
Bementem a hálószobámba és előkészítettem, hogy majd miben megyek, utána bevackoltam magam az ágyba.
 

-Itt is vagyok! -jött be két tálcával Tom és az egyiket odaadta nekem.
 

-Köszönöm! -jutalmaztam egy csókkal.
 

Reggeli után együtt megfürödtünk.
 

-Hányra megyünk? -kérdezte Tom nyakcsókolgatás közben.
 

-9-re!
 

-Akkor abba kell hagynunk...fél 9 van!
 

-Oh...jó!
 

-Ha nem baj hoztam pár ruhát, nem tudtam mikor keveredek haza!
 

-Nem baj! -szálltam ki az ágyból. Bementem a fürdőbe a ruhámmal együtt és átöltöztem. Egy kis smink, a hajamat most kivasaltam és leengedve hagytam. Fekete combig érő egybe részes szoknyámhoz felvettem egy térdig érő magassarkú csizmát és egy bőrdzsekit és már kész is voltam.
 

-Tom! Indulnunk kéne!
 

-Várj csak! Te így nem mehetsz! -nézett végig rajtam.
 

-Miért is?
 

-Mert őrülten kívánlak és akkor a többi pasi is!
 

-Ha már itt tartunk! -néztem én is a még fedetlen felsőtestére- Én is kívánlak! -léptem közelebb hozzá és a füléhez hajoltam- Ha tudnád mennyire! -súgtam a fülébe, mire gyorsabban kezdte venni a levegőt.
 

-Emm...
 

-De sajnos...munka van!
 

-Aljas vagy, ugye tudod?
 

-Te is! -simogattam meg a hasát.
 

Nagy nehezen ellenálltunk egymásnak és elindultunk a szerkesztőségbe. Leadtam a cikkeket, aztán megkerestük Billt.