-Már megint ezt a vackot eszed? -vette ki a kezemből tányéromat Tom.
 

-Ne szekálj, nem volt más!
 

-Biztos? -emelte fel a kezében lévő szatyrot, amelyet csak most vettem észre.
 

-Hoztál sütit? -csillant fel a szemem.
 

-Bizony! -húzott magához.
 

-Köszikee! -kaptam ki a kezéből és berohantam a konyhába.
 

-Mi lenne ha utána ennénk meg? -ölelt át hátulról.
 

-Mi után? -adtam az ártatlant, mintha nem tufnám mit akar.
 

-Hát... -maga felé fordított és elkezdte csókolgatni a nyakam.
 

-Tooom! -hunytam le a szemem és igyekeztem ellenállni neki. Tom túl telhetetlen. És az a baj, hogy jó értelemben. Azt érzem rajta, hogy minél többet akar belőlem és ez tetszik benne. Más mint az eddigi pasik, akik csak drogos modellnek képzeltek, akitől mindnet megkaphatnak, mert belül szőke. Tom nem ilyen. Nem tudom mit tettem, pláne ilyen rövid idő alatt, de megkedveltem...talán túlságosan is.
 

" Nem Emma, ez nem szerelem! Hisz hogy is lehetne az! Nem is ismered és...a csókja..."
 

Végül engedtem neki és az ágyban kötöttünk ki. Miért ne, ő is akarja, én is akarom, felnőttek vagyunk természetadta vágyakkal, melyeknek eleget kell tenni.
 

-Emma! -kezdte az aktus után Tom.
 

-Igen?
 

-Együtt vagyunk?
 

-Öhm...-hát erre nem igazán számítottam még, így azt sem tudtam mit kéne mondanom- Együtt legyünk? -kérdeztem vissza.
 

-Igen! -adott egy puszit a vállamra.
 

-Akkor igen!
 

-Helyes! -vogyorgott rám édesen.
 

-Tom...
 

-Igen?
 

-Elmondod min vesztetek össze?
 

-Öhm...n-ne haragudj, de nem szeretném...Igaza volt mindenben, én voltam a hülye! Már lerendeztük! Van hogy összekapunk, de a barátság fontosabb!
 

-Értem! Örülök, hogy jól alakult! Rossz volt látni, hogy mennyire felzaklatott ez a dolog!
 

-Az hogy összevesztünk, vagy az hogy nem hoztam sütit?
 

-Hm! Talán egy kicsit mindkettő! -mosolyodtam el.
 

-Sejtettem! Egy modell, aki imádja az édességet? Hogy lehet ilyen alakod így? -simogatta meg az oldalam.
 

-Gabonapelyhet eszek! Édes és nem hízlal!
 

-Oh, ezt nem tudtam! Hát akkor ezennel tilalom felfüggesztve!
 

-Milyen nagylelkű! -csókoltam meg.
 

-Jól érzem magam veled! -intézte a szemembe- És ez nem csak...olyan értelemben!
 

-Én is veled Tom! -bújtam hozzá jobban.
 

-Jóéjt kicsim!
 

-Jóéjt Mr. Kaulitz! -pusziltam meg a mellkasát és kis idő múlva elnyomott az álom.