-Tom...jól vagy? Baj van? -kezdtem el aggódni, amikor Tom állított be hozzám eléggé zaklatottan.
 

-Georg...
 

-Veszekedtetek?
 

-Igen de...áh...
 

-Nyugodj meg, már vége! Tudok valamiben...
 

-Kicsim, ne akarj mindig segíteni rajtam! -mosolyodott el.
 

-Oké, de...! K-kicsim? -lepődtem meg a megszólításán.
 

-Ne haragudj! Én... -zavarodott össze.
 

-Nem haragszom, de...
 

-Igaza lenne? -gondolkodott hangosan.
 

-Kinek és miben? Nem értem!
 

-Azt hiszem jobb ha most... -állt fel.
 

-Elmész? -néztem nagyot- Na jó, nem értek semmit!
 

-Ne haragudj, de most muszáj! Egyszerűen csak...
 

-Jól van, menj! -engedtem el, láttam mekkora káosz van most a fejében. Majd ha lenyugszik beszélünk.
 

-Tényleg nem baj?
 

-Nem! Menj haza és gondold át amit kell! Nem tudom min vitáztatok, de biztos megoldjátok! Nem lehez fontosabb a barátságotoknál!
 

-Köszönöm!
 

-Szivesen, de mit?
 

-Hogy megértő vagy és nem akadsz ki! És sütit sem hoztam...
 

-Tényleg! Na jó, örök harag! -álsértődtem meg.
 

-Biztos ne...
 

-Tom, ilyen állapotban tényleg nem kell! Zaklatott vagy, ideges, oldd meg a problémátokat és ha esetleg tudok segíteni, szólj!
 

-Jó! -húzott magához.
 

-Menj! -csókoltam meg.
 

-Jóéjt!
 

-Jóéjt! -kísértem ki.
 

Az ablakból néztem, ahogy elhajt. Aggódtam érte, remélem rendbejönnek a dolgai.
 

-Igen? -szólt bele telefonjába Georg meglepetten.
 

-Rövid leszek Georg! -Tom.
 

-Azt hittem szóba sem állsz velem!
 

-Viccelsz? Egy csaj sem állhat közénk, aranyszabály!
 

-Igaz! Akkor szent a béke?
 

-Feltéve, hogy végighallgatsz!
 

-Na mondd!
 

-Szóval! Igen, kedvelem Emmát, de semmi több és ha rajtam múlik így is marad! Igyekszem " távol " maradni tőle és nem belehabarodni! Ez csak üzlet és kész!
 

-Viccelsz? A modellek a gyengéid! Pláne az ilyenek! Hosszú csokoládé-barna haj, barna szem... Eva Longoria fíling, nem? Tuti bírni fogod?
 

-Meglátjuk! -sóhajtott Tom elgondolkodva.
 

-Nem volt túl meggyőző...
 

-Most le kell tennem, majd hívlak!
 

-Oké tesó, jó légy! Csáó!
 

-Csáó! -tette le a telefont Tom, majd 180°-ot fordult a kocsival.
 

-Szia Kate, Emma vagyok! Nem tudom merre vagy, mindenesetre majd mesélj hogy sikerült a randi! Kíváncsi vagyok! Én uncsizok éppen...tudtad? A gabonapehely az ember legjobb barátja! Na mindegy...hívj fel ha megkapod! Vagy holnap beszélünk, szia! -tettem le a telefont, miután rábeszéltem ezeket Kate üzenetrögzítőjére.
 

-Ha már süti nincs, ez is jó lesz! -mondtam csak úgy magamnak a vacsorámnak szánt gabonapehellyel szemezve- Kate? -kaptam fel a fejem, ugyanis kopogtak- Nyitva van, gyere! -kiabáltam az ajtó felé.
 

-Szia!
 

-Hát te? -ért már a sokadik meglepetés ma.