-Szia haver! -nyitott ajtót Georg Tomnak, majd lepacsiztak.
 

-Szia!
 

-Egy sört?
 

-Georg! Tudom, hogy fejmosás jön, nem kell leitatnod, ki fogom bírni! -ültek le a nappaliban.
 

-Biztos?
 

-Georg! A lényeget!
 

-Jól van! Meg hánytam-vetettem a dolgot és...szerintem szállj ki!
 

-Mi? Nem! -állt fel Tom a kanapéról.
 

-Tom ez rossz ötlet!
 

-Már miért lenne az?
 

-Mert nem Emma tehet róla, hogy Bill modell! Ő választotta ezt, mert belefáradt! Miért nem érted meg ezt?
 

-Várjunk csak, a múltkor még velem voltál, most meg ellenem?
 

-Én nem vagyok ellened, de kérdeznék valamit! Emma mit ártott neked?
 

-Semmit, de...
 

-Tom...hagyd békén azt a nőt!
 

-De...csak így tudom rábeszélni Billt, hogy ő énekes és nem egy modell! Még nem tudom hogy, de Emma valahogy segíteni fog benne!
 

-Miből gondolod?
 

-Mert annak ellenére, hogy keménynek mutatja magát, nem az! Neki gyengédség kell és tőlem megkapja! Én pedig azt, hogy nekem ad igazat, nem Billnek!
 

-De ez a kettőtök dolga, nem Emmáé! Neki ehhez semmi köze! Nem érdemli meg, hogy játsz vele!
 

-Na ácsi! Nem is ismered, mégis a pártját fogod? Mire föl?
 

-Mert bár nem ismerem, de tudom, hogy kedveled és nekem ennyi elég!
 

-Honnan veszed, hogy én...
 

-Ugyan Tom! Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, engem nem csapsz be! Már nem vagyunk tizenévesek, felnőttünk! És észhez kéne térned!
 

-De...
 

-Tom ha jól tudom te még csak egyszer voltál szerelmes!
 

-Igen!
 

-Én láttalak annak a kezdeténél is!
 

-Is? Ez meg mit jelentsen? Én nem vagyok szerelmes Georg, ezzel ne is etess, oké? Nem ismerem őt még annyira! Úgy tekintem, mint egy munkát, érted?
 

-Értem!
 

-Ne vigyorogj! Ez így van és így is marad! -viharzott el Tom, egyenesen hozzám. Georg elővette a telefonját és már írt is barátjának.
 

" Tudom, hogy hozzá futsz! Lásd be, ismerlek tesó! Csak egyet ígérj meg, hogy később nem fog fájni! A sört később bepótoljuk! ;) "