-Na? Kész vagy? -kopogott be Bill Katehez és be is nyitott.
-Igen!...Várj!
-Mi az?
-Te...te kopogtál? -mosolyodott el Kate.
-Igen! Most meg mi olyan vicces? -nézett a nevető stylistra.
-Hogy mi mindig összeütközünk! Most meg kopogtál! Ritka pillanat!
-Megismételjem? -ment ki Bill, Kate pedig az asztal széléhez támaszkodott. Bill kopogott, de egyből be is száguldott, egyenesen Kate felé, így magával sodorva a lányt. Szorosan a karjaiba zárta és csak fürkészték egymás tekintetét.
-Megfelel? -Bill.
-M-meg! Azt hiszem!
-Azt hiszed? -csókolta meg gyengéden Katet- Így?
-Tökéletes! -vigyorgott Kate boldogan.
" Ebéd után beszélnünk kell! Nálam talizunk! Most nem rázol le! Georg " -olvasta üzenetét Tom.
-Baj van? Olyan furcsa arcod van! -kérdeztem hirtelen.
-Öhm...-rakta el a telefonját.
-Bocs, ne haragudj, semmi közöm hozzá!
-Azt hiszem baj van! -mosolyodott el- Egy jó alapos fejmosás vár rám, azt hiszem!
-Rosszat tettél?
-...Úgy is lehet mondani!
-Úgy is lehet mondani! Ez a kedvenc mondatod ma! -vicceltem el a helyzetet, pedig eléggé
zavart, hogy valamit nem mond el...pláne, hogy látom rajta, legszívesebben elmondaná. Egyre titokzatosabb...
-Ne haragudj...én elakarom mondani, csak...
-Nem lehet! -fejeztem be helyette a magyarázkodását.
-Úgy valahogy...
-Mindegy! Most eszünk, utána elmész fejet mosatni!
-Igen! ...Utána visszajöjjek?
-Csak sütivel a kezedben!
-Azt hittem...
-Jól van na, vétkezni csak szabad néha! -emeltem fel a kezeimet.
-Megbeszéltük! -adott egy csókot.
Az ebéd további része jól telt, azután el is ment. Ahogy becsuktam utána az ajtót, már hívtam is Katet.
-Haló? -vette fel sokadik csörgésre.
-Szia! Ugye nem zavartalak meg valamiben?
-Hát...ami azt illeti...
-Basszus, az ebéd Billel! Ne haragudj! Azonnal leteszem!
-Várj már! Kijöttem a mosdóba orrpúderezésre! Nyugodtan mondhatod!
-Imádlak! De tényleg nem...
-Mondd!
-Jól van! Tudom, hogy kicsit paranojjásnak tűnhetek, de azt hiszem Tom valamit eltitkol! Bármit kérdezek mindig csak " úgy is lehet mondani " meg " úgy valahogy" ! Valamit titkol, tudom!
-Figyelj! Tekintettel az idő hiányára, inkább csak röviden mondom! Nem ismeritek egymást még olyan jól, hogy csak úgy titkokat osszon meg veled! Te sem tennéd ezt, vagy mégis?
-Nem! -adtam neki igazat.
-Mennem kell, majd még beszélünk, oké?
-Jól van, érezd jól magad! Puszi!
-Szia! -tettük le.
Mindig helyre ráz.
|