-Kate! Valami gond van! -száguldott be irodaajtómon Bill, és most magával sodorta szegény Katet, de nem esett el, mert gyorsan megfogta a kezét és magához húzta.
 

-Öhm... -jött zavarba egyből Kate, ahogy a fekete hajú mellkasának ütközött.
 

-Ne haragudj! -kért elnézést Bill.
 

-Semmi baj, már megstoktam, hogy összeütközünk!
 

-Szeretek veled összeütközni! -mondta hirtelen Bill.
 

-Ő...
 

-Mármint...nem úgy értem! Csak szivesen találkozom veled, úgyértem...
 

-Együtt ebédelünk? -kérdezte Kate
 

-Igen! Szívesen!...Szeretném... -emelte fel a lány állát Bill.
 

-Akkor...ebédszünetben találkozunk! -lépett hátrább Kate, de Bill visszahúzta.
 

-Alig várom! -mosolygott rá és adott egy apró csókot a szájára, majd kiment.
Kate vigyorogva állt ott körülbelöl fél percet, majd a telefonjáért nyúlt és tárcsázta a számomat.
 

-Igen? -vettem fel, miközben épp ebédet csináltam magunknak.
 

-Ne haragudj, ugye nem zavarlak? -szólt bele barátnőm.
 

-Nem... már végeztünk! -mosolyodtam el, mivel közben tom kezdte el csókolgatni a nyakam, és átölelt hátulról.
 

-Lefeküdtetek?
 

-Öh...miért hívtál Kate? Gond van?
 

-Nem nincs! épp ellenkezőleg! Billel ma együtt ebédelünk! Olyan jó, alig várom már!
 

-Az jó! -léptem odébb, hogy Tom ne érhessen el, de ő is jött velem és folytatta a kényeztetést.
 

-Igen! És képzeld! Adott egy kis csókot a számra!
 

-Összejöttök?
 

-Úgy néz ki!
 

-Örülök!
 

-Nah jó, leteszem, sok a munka!
 

-Ne segítsek?
 

-Azt próbáld meg! Ezt a napot kibirod munka nélkül és kész! -förmedt rám.
 

-Igenis...ideiglenes főnökasszony!
 

-Szia Emm! -köszönt el.
 

-Szia! -tettem le, majd Tom felé fordultam- Egy fél percet sem bírsz ki? -öleltem át a nyakánál.
 

-Éhes vagyok!
 

-Épp főznék, de ha gondolod átveheted!
 

-Inkább nem! Te jobban csinálod!
 

-Nehogy azt hidd! -éreztem, hogy valami ég...- Basszus a kaja! -fordultam az odaégett húshoz.
 

-Rendeljünk? -mosolygott rám kedvesen.
 

-Látod, mondtam, hogy béna vagyok!
 

-De az én bénám! -húzott magához és adott a homlokomra egy puszit.
 

-Olasz jó lesz?
 

-Tudod, hogy igen, mivel imádom!
 

-Igen! Ahogy én is!
 

-Bocsi! -engedett el, amikor megszólalt a telefonja.
 

-Semmi baj, addig rendelek!
 

-Szia haver... -vette fel a készüléket, majd mintha az arca megkomolyodott volna, elvonult a hálómba telefonálni. Lehet, hogy olyanról volt szó, amit én nem tudhatok...titkolózás... Eddig csak ebben hasonlít Ryanre. Még...
 

Na mindegy, ezen inkább nem is rágódok. Rendeltem kaját és Tom is visszaért.
 

-Bocsi, Georg volt! -kért mégegyszer elnézést.
 

-Semmi baj! Munka?
 

-Hát...úgy is lehet mondani!
 

Láttam rajta, hogy nem igazán akarja elmondani, úgyhogy hagytam. Végülis nincs közöm hozzá.