-Emma! -rontott be irodámba Bill, így egy jókora huzatot előidézve.
 

-Basszus! -kapkodott Kate a lapok után, amelyek most szanaszét repkedtek.
 

-Úú bocsi! -segített Bill összeszedni a papírokat- Váó, ezek nagyon jók! -látta meg a ruhákat rajtuk.
 

-Köszönöm! -mosolyodott el Kate.
 

-Nem mondod, hogy ezeket te csináltad! Ezek...ezek fantasztikusak! -lelkendezett a fekete hajú.
 

-Ismét köszi! -jött zavarba Kate- Már csak kéne valaki, akire megtervezhetem! -nézett Billre nyomatékosan, némi célzást küldve pillantásával.
 

-Úgyérted...ezeket nekem tervezted?
 

-Úgy valahogy!
 

-De...te jó ég!
 

-Nos, kedves Mr. Kaulitz! Megengedi, hogy megvarrattassam ezeket az ön szabására?
 

-Enyém a megtiszteltetés Kate! De komolyan! És... és honnan tudod milyen az ízlésem? Nem régóta dolgozunk együtt, ráadásul ritkán hordhatok olyat, amilyet szeretnék!
 

-Olvastam a mappádat! -adta az egyszerű választ Kate.
 

-Tényleg?
 

-Igen! Így nagyjából ismerem az ízlésed!
 

-Nagyjából? -nézett a rajzokra ismát Bill- Ezek a ruhák...ez...ez én vagyok!
 

-Örülök, hogy tetszik! -mosolygott még mindig Kate, majd felálltak.
 

-Öhm... -nézett Bill felváltva Kate szemére és ajkaira.
 

-...Mi járatban?
 

-Öhm...ja igen! Emma?
 

-Beteg, ma nem jön!
 

-Remélem semmi komoly!
 

-Hát az biztos!
 

-Mi az? Te tudsz valamit! -jelent meg Bill szemében is egy kis ördögi fény.
 

-A bátyád tegnap nem otthon töltötte az éjszakát, ha jól sejtem!
 

-Igen, de honnan...Emmánál van? -esett le neki.
 

-Bizony! Emma 3/4 10 körül telefonált, hogy elaludt, én meg mondtam neki, hogy maradjon otthon, mert már mindenkinek szóltam, hogy beteg!
 

-Hát...nem tudom jó ötlet-e, ha ők ketten...
 

-Miért?
 

-Hát nem is tudom! Lehet, hogy jól elvannak, de én ismerem Tomot...
 

-Miért? Milyen Tom?
 

-Biztos akarod? -kérdezte Tom, mikor már alig volt rajtunk ruha és alatta feküdtem.
 

-Nem úgy nézek ki?
 

-De igen, csak...
 

-Tom, két éve nem voltam senkivel, úgyhogy amikor... -te jó ég elszóltam magam, akkora szerencsétlen vagyok...
 

-Két éve? -állt meg egy pillanatra.
 

-...Igen...
 

-Hisz annyi csávó vesz körül nap mint nap!
 

-Tom, ők nem... -újra nekem esett, így elhallgattam.
 

-Kényeztetni foglak, ahogy csak tudlak! -csókolgatta a nyakam.
 

-Ez a napom csak a tiéd... -csókoltam meg.