Reggel ugyanúgy ébredtünk. Megfordultam vele szemben és néztem, hogy a napfény hogy játszik az arcán. Olyan békés most, de persze a hamisítatlan Tom mosoly nem maradhatott el. Várjunk csak...napsütés? Hány óra van egyáltalán?
 

Fél 10... Te jó ég! Kipattantam az ágyamból és célba vettem a fürdőt. Nem hiszem el, hogy elaludtam, pedig a telefonomat is beállítottam. Biztos Tom nyomta ki. Ha felébred lesz hozzá egy-két szavam.
Visszarohantama szobámba és kitaláltam mit vegyek fel. Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam Kate számát.
 

-Szia cica! -ölelt át Tom hátulról félig aludva, rekedtes hanggal.
 

-Most ne! -kihangosítottam a telefontt, utána ledobtam az ágyra.
 

-Szia Emm! -vette fel végre Kate.
 

-Szia! -bújtam ki Tom kezei alól- Elaludtam, ugyanis VALAKI... -fordultam Tom felé- ...kinyomta a telefonom.
 

-Jól van, maradj otthon, már szóltam, hogy beteg vagy!
 

-De...
 

-Emma! Csigavér! Egy nap nem a világ! Legyél Tommal!
 

-Kössz Kate, kivagy hangosítva!
 

-Igen? Tom! Ne hagyd, hogy lerázz... -kinyomtam a telefont még mielőtt végigmondhatta volna.
 

Feldühített, hogy mellé állt, pláne Tom előtt, oda a tekintéjem.
 

-Reggelizünk, vagy lustizunk még egy kicsit? -ölelt magához.
 

-Lustizz! -kerültem ki és kimentem a konyhába, jól becsapva magam után az ajtót.
 

-Most haragszol cica? -jött ki utánam.
 

-Ne nevezzen így!
 

-Haragszol...
 

-Mégis mit hittél? Nem kapcsolhatod csak úgy ki a telefonom! Nekem dolgoznom kell! Megmondtam, hogy elfoglalt vagyok! Megmondtam, hogy nem érek rá! Megmondtam, hogy nem terelhetem el a figyelmem!
 

-Rád férne már egy kiadós szex! -mondta,mire lekevertem neki egy pofont.
 

-Menj el!
 

-Ne haragudj!
 

-Ezt már hallottam egy párszor! .hagytam ott.
 

-Most miért vagy ilyen? -követett.
 

-Én? Én miért vagyok ilyen? -öltöztem át közben egy kényelmesebb ruhába- Te vagy pofátlan, te nyúlsz a telefonomhoz, te követsz! Te dúlod fel az életem és temiattad kell rájönnöm, hogy nincs is igazi életem!
 

Kínos csend állt be közénk, én átöltöztem, Tom meg csak hallgatott. Nem tudom pontosan mit csinált, mert háttal voltam. Vettem egy mély levegőt nyugtatás gyanánt, majd felé fordultam, de közelebb volt mint gondoltam. A szemébe néztem és akárhogy szugeráltam magam, nem tudtam máshová nézni.
 

-Ne haragudj a pofon miatt... -léptem kicsit hátrább.
 

-Nem haragszom, jogos volt! Azt hiszem inkább nekem kéne... -eddig bírtam, megcsókoltam végre puha édes ajkait.