-Képes voltál ilyet enni a főztöm helyett? -mutatott a gabonapelyhes dobozra, majd egy határozott mozdulattal a szemetesben landoltatta- Na igen, Kate figyelmeztetett, hogy furcsa lelkiállapotban lehetsz!
 

-Kate? Te...te beszéltél Kate-tel? -ijedtem meg.
 

-Miután nem vetted fel, gondoltam utánajárok jól vagy-e! És mit mondott?
 

-Hát hogy gondolta, hogy ez lesz és nyugodtan jöjjek át, mert rád fér a társaság!
 

-A...társaság...?
 

-Ühüm! -vigyorgott rám, mint aki tud mindent.
 

-Tom! Akármit is mondott, én nem vagyok kiéhezve! -bukott ki hirtelen a számon.
 

-Kiéhezve? -nézett rám.
 

-Igen! Ez a mániája, hogy mikor voltam utoljára pasival, meg ehhez hasonlók! -magyaráztam, bár legszivesebben inkább elsűllyedtem volna. Miért jár annyit a szám?
 

-Hát ez igazán érdekfeszítő téma, de figyelmeztetlek, hogy ha tovább folytatod, esküszöm rádugrok! -mondta komoly hangon.
 

-Öhm... -jöttem zavarba.
 

-Kérsz egy harit?
 

-Nem! -vágtam rá felháborodva.
 

-Khm...a makarónira gondoltam... -tartott felém egy villát mosolyogva.
 

-Jah...hogy azt! Igen, köszi! -nyúltam érte, de nem adta, ő etetett meg vele.
 

-Te amúgy mire gondoltál? -kérdezte hirtelen én pedig kishíján félrenyeltem azt a falatot- Jól vagy?
 

-Jól vagyok...de szerintem kicsit elhült! -tereltem.
 

-Nem csoda, hisz áthoztam a városon! No problem, berakom a mikróba! -önállósította magát.
 

-De egyébként nagyon finom! Tényleg te csináltad?
 

-Bizony! Sok-sok sajttal! -jött vissza hozzám és átölelt a derekamnál hátulról.
 

-S-sajt...az jó!
 

-Hogy is volt az a kiéhezéses dolog? -súgta a fülembe, még a hideg is kirázott.
 

-Öhm...nem fázol? Szerintem higed van! -mentem az ablakhoz és úgy tettem, mintha bezárnám.
 

-Felmelegítselek? -lépett újra mögém.
 

-...K-kérsz egy kis bort?
 

-Inkább téged kéne leitatni, hogy feloldódjanak a gátlásaid! -ölelt át.
 

-Én azért töltök! -mentem onnan és öntöttem neki egy kis bort.
 

-Mi van a köntösöd alatt? -súgta a fülembe, miközben a köntösöm madzagját piszkálta. Én erre kiejtettem a bort a kezemből, ami egy hangos csattanással ért földet.
 

-Basszus! -hajoltam le a szilánkokért és Tom is követte a példám. A kezünk összeért, mire egymásra néztünk. Az arca egyre csak közelített az enyém felé és hagytam, hogy szenvedélyesen tépje ajkaimat.