-Aludhattok ma veled? -lehelt apró csókot a nyakamra.
 

-Nem! Mit képzel? Lekiabálja a fejem, elhord mindennek és aztán még van képe... -emeltem fel a hangom, de elhallgattatott egy forró csókkal.
 

-Egy vacsi! Ma este! Málam! -csókolt meg újra és újra.
 

-Nem! -léptem még hátrébb.
 

-Kérlek! Ki szeretnélek engesztelni! -fogta meg a kezem és összekulcsolta az övével.
 

-Azt hiszi ennyi elég lesz? -néztem le a kezünkre.
 

-Nem! De kezdetnek megteszi! -lépett közelebb- Na? -kezdte megint csókolgatni a nyakam.
 

-Jól van...-egyeztem bele, addig úgysem hagyott volna békén.
 

-8-kor várlak! -csókolt meg, majd kiment.
 

-Áruló! -mondtam a vigyorgó Katenek, amikor bejött.
 

-Én? Csak jót akarok! -nevetett.
 

-Persze! -mosolyodtam el én is- Estére meghívott magához vacsizni!
 

-Oh és te belementél?
 

-Igen! Különben sosem hagyott volna békén!
 

-De miért érzem azt, hogy nem fog tetszeni a vége?
 

-Mert nem megyek el! -rántottam vállat.
 

-Mi? De miért? Emma te nem vagy észnél! El kell menned!
 

-Nem kell!
 

-Kérdezek valamit és kérlek őszintén válaszolj!
 

-Jól van! -sóhajtottam.
 

-Mikor volt utoljára dolgod pasival?...Úgy!
 

-Ezzel meg mire akarsz kilyukadni?
 

-Csak mikor?
 

-Öhm...hát amikor...vagyis nem, mert...öhm...
 

-Nem csoda, hogy kívánod őt! Jó pasi, rosszfiús beütéssel és csábos mosolyal megspékelve! Te ki vagy éhezve!
 

-Kate! nem lehetne halkabban? Senkire sem tartozik, hogy ki vagyok éh...vagyis! Én nem vagyok iéhezve! Nem kell pasi az életembe, megvagyok nélkülük!
 

-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz! Emma ez természetes! Felnőtt nő vagy, kielégítendő szükségletekkel! Ebben nincs semmi!
 

-De ha átmegyek hozzá senki sem állít majd le és...és én nem akarom, hogy mi ketten...
 

-Már megint a régi nóta! Nem kell kapcsolat, de észrevetted milyen üres lenne az életed, ha nem lenne Tom?
 

-Nem üres! Itt van a modellség és a vele járó dolgok!
 

-Reggel felkelsz, kávé, munka, fotózás, cikkírás, fotózás, esetleg mégvalami, hazamész, lefekszel aludni! Másnap megint felkelsz...! Ugyanaz! Mindig ugyanaz!
 

-És ez miért baj?
 

-Mert ez nem te vagy! Te imádsz a pillanatnak élni! Imádod a spontán dolgokat és Tom pont ilyen! Ryan évekkel ezelőtt volt, akkor még te is úgy éltél, mint Tom! A pillanatnak! Mi változott?
 

-Felnőttem?
 

-Süket duma! Attól még a szex az kell! Figyelj, hallgass rám és menj el!
 

-És támadjam le?
 

-Ha azt akarod, akár azt is! Mit érzel, amikor a közeledben van?
 

-Legszivesebben megcsókolnám  puha mézédes ajkait! -hunytam le a szemem, ahogy elképzeltem- Hagynám, hogy kedvére kényeztessen és...
 

-Oké, értem! Ember, ki vagy éhezve, ugorj rá! -nevetett.