-Szia! -köszöntem Tomnak meglepetten.
 

-Szia...-csókolt meg-...sztok! -látta meg Billt is egy szál pólóban és alsógatyában. Kicsit volt félreérthető csak.
 

-Hali bátyó! -emelte meg a bögréjét Bill köszönésképp.
 

-Ti meg...Te...te itt aludtál?
 

-Igen! Mivel este...
 

-Nem akarom tudni! -szakította félbe dühösen- Láttál minket csókolózni, randizgatunk, de annak ellenére simán ráhajtasz?
 

-Tom! Te szerintem valamit félreértesz! -szóltam közbe.
 

-Nem hinném! Idézem, azt mondtad nem tudod, ha elakarna menni elengednéd-e! Hát látom már, hogy miért! Ez az, jöjj össze Billel, így majd tuti téged választ!
 

-Elég Tom! Azt sem tudod mi miért van! -Bill.
 

-Ne! Hagyd csak Bill, hagy mondja amit akar!
 

-Nálad kétszínűbb embert még nem is láttam! -Tom.
 

-Befejezted? -kérdeztem higgadtan.
 

-Nem! -kaptam a választ, de nem is érdekelt.
 

-Oké, mindjárt folytathatod, de előtte még én is mondanék valamit! Felnőtt nő vagyok Tom! Nem tartozom neked magyarázattal, hogy mit miért teszek! Nem vágyom arra, hogy bárkinek is be kelljen számolnom a cselekedeteimről, érted? Randizgattunk, oké! Csókolgattál, oké! Azon kívül volt bármi is? Nem! Az égvilágon semmi közünk egymáshoz! És te meg csak úgy idejössz és számon kérsz! Nem tudod mi a helyzet, miért van itt! Akkor hogy veszed a jogot, hogy kiabálj velem? Próbálom valahogy a kapcsolatotokat helyrerázni és ahelyett, hogy velem vitatkozol, inkább az öcséddel kéne megbeszélned a dolgokat! Tudod mit? Gyere be! Mindjárt jövök! -hagytam nyitva az ajtót, utána bementem a hálómba. 5 perc múlva már felöltözve mentem ki hozzájuk.
 

-Ha kész vagytok zárj be mindent, oké? -dobtam oda Billnek a lakáskulcsot.
 

-Várj! elmész? -ráncolta a homlokát értetlenkedve.
 

-Beszéljetek! -mentem is el otthonról.
 

Muszáj volt lelépnem onnan, egyrészt Tom miatt, mert úgy éreztem ha még egy szót szól felpofozom. Másrészt jobb az ilyet kettesben megbeszélni, én csak útban lennék ott.
 

Bementem egy kávézóba megreggelizni, mivel az elmaradt. Nem tudom mi van velem mostanában, hibát halmozok hiba hátára, nem szabadna túl közel engednem őket magamhoz, nem szabadna túlságosan bíznom bennük, hisz alig egy hete ismerjük egymást. Tom viselkedése igazán meglepett, úgy viselkedett, mintha féltékeny lenne...pedig nincs rá oka.
 

Rosszul esett, hogy csak úgy elhordott mindennek, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyeneken fennakadjak, különben már kész idegroncs lennék.
Mindenesetre most pár óráig nem megyek haza, hagy beszéljék meg nyugodtan a dolgot.
 

-Ó milyen kedves! Elmegy itthonról, hogy mi beszélhessünk! -forgatta a szemeit Tom.
 

-Igenis az! Csak te féltékenykedsz, ahelyett, hogy megkérdeznéd miért vagyok itt!

-Bill.
 

-Hát elég egyértelmű szerintem!
 

-Najó Tom! Hát kösz a bizalmat, de tényleg! Tudom, hogy odavagy érte, tudom, hogy randizgattok és nem egyszer láttalak titeket csókolózni! Komolyan kinéznéd belőlem, hogy elcsábítom? Mit akarsz hallani? Igen, Emma csodálatos nő és jól megértjük egymást! De ezen kívül semmi! Barátok vagyunk, sőt szerintem még azok sem!
 

-Akkor hogy kerülsz ide egy szál alsógatyában és pólóban?