-Baj van? -kérdeztem.
 

-Kizártam magam! Azt hittem Tom otthon lesz, de valahová elment.
 

-Értem!
 

-Nem akarlak zavarni és ha nemet mondassz akkor sincs semmi baj, de esetleg...
 

-Maradhatsz!
 

-Komolyan?
 

-Komolyan!
 

-De csak ha nem vagyok a terhedre! -Bill.
 

-Most maradni akarsz, vagy nem? Nem zavarsz, esküszöm! Ha a kanapé megfelel, szivesen látlak!
 

-Köszönöm!
 

-Nincs mit! Ha éhes vagy ott a konyha, érezd otthon magad!
 

-Jól van! Köszi!
 

-Még egy köszit meghallok, kidoblak! -mosolyodtam el.
 

-Igenis!
 

Vittem neki ágyneműt és megágyaztam a kanapéra.
 

-Jóéjt! -köszöntem el tőle.
 

-Jóéjt!
 

Bementem a hálószobámba és lefeküdtem aludni, de valamiért nem jött álom a szememre. Kimentem a konyhába inni egy kis narancslevet.
 

-Te jó ég! -ijedtem meg Billtől, aki ott ült az asztalnál.
 

-Megijesztettelek? Ne haragudj!
 

-Semmi baj! Mit csinálsz? -ültem le vele szemben.
 

-Átgondolom a mai napot!
 

-Ne haragudj, hogy azt mondtam kirúglak!
 

-Nem haragszok! Sőt, köszönöm! Rájöttem mennyit számít nekem ez a munka! Inkább életstílust mondanék! Helyre tettél, már rég tették meg és köszönöm! Régebben Tom tett helyre...de mostanság már nem igazán vagyunk olyan viszonyban!
 

-Hiányzik neked, ugye?
 

-Igen! Nem azért hagytam abba, mert meguntam! Csak...
 

-...Belefáradtál!
 

-Igen! De nem érti meg!
 

-Csak fél, hogy meg fogod bánni!
 

-De mért nem mondja el, hogy mi baja? Miért von be téged? Nem is ismer téged, mégis bízik benned!
 

-Talán csak nem akar megbántani!
 

-Szerinted folytatnom kéne?
 

-Nem tudom Bill! Csak Tom miatt ne! Viszont ne is azért akarj maradni, mert én azt mondom! Csakis magadért!
 

-Tehát ugyanott vagyok! -dőlt le az asztalra.
 

-Ne kenődj el! Bill! Bill, nézz rám! -kértem, mire rám nézett.
 

-Mit tegyek? -sóhajtott- Ha visszamegyek, akkor oda a modellségemnek, ha maradok, Tomot bántom meg!
 

-Adj magadnak időt! Menj vissza, ha úgy érzed bírnád és szeretnéd! De ha nem, akkor maradj! Ezt senki sem döntheti el helyetted!
 

-Jó! -mosolyodott el végre.
 

-Jóéjt Bill! -mosolyogtam rá, ő pedig elment aludni.
 

Pár perc múlva én is nyugovóra tértem, és ezután már hamar elnyomott az álom.
Reggel nem kellett olyan korán kelnünk, mindkettőnknek csak 10-kor volt fotózása.
 

-Reggelt! -vánszorogtam a konyhába hullafáradtan.
 

-Jó reggelt! -köszönt Bill vigyorogva.
 

-Mi olyan vicces?
 

-Hát...hogy mindig olyan tökéletes vagy, ne hibázol, pontos vagy...most meg hulla fáradt vagy és kávéért kiállt minden porcikád!
 

-Ha kiröhögted magad, talán meg is dobhatnál eggyel! -ültem le, de állhattam is fel, ugyanis csengettek- Nyitom!!!
 

-Az ajtóhoz csoszogtam és kinyitottam.