-Tom elment! -mondtam Billnek amikor visszajött.
 

-Okés! -adta ide a narancslevet.
 

-Köszi!
 

-Nos akkor mit kell megbeszélnünk? -ült le mellém a kanapéra, én pedig elővettem a laptopomat.
 

-A divathétre kell 10 modell! 2 már megvan! A többiben kéne a sagítséged!
 

-Oké!
 

-Átkéne olvasnod a mappájukat a jelölteknek és utána mondd el, hogy szerinted kik legyenek! 20 jelölt van, 8-at válassz ki! Rendben?
 

-Jó! -húzta az ölébe a laptopomat és olvasni kezdett.
 

Felálltam és a nappaliban álló polchoz léptem. Rengeteg fénykép volt ott, amiket meg is néztem. Egész kölyökkoruktól mostanáig. Annyira egyformák, mégis olyan különbözőek. Kiskorukban meg sem tudtam volna különböztetni őket, most pedig ha nem mondják, hogy testvérek, akkor sosem jövök rá. Találtam egy képet, ahol csak Tom van rajta. Levettem a polcról, hogy jobban megnézhessem. Nem látszik rossz embernek, lehet hogy csak én vagyok túl paranojjás...
 

Ryan kihasznált, de ez nem azt jelenti, hogy Tom is olyan. Majd holnap ebédnél megismerem és ha nem tetszik még lerázhatom. De úgyérzem nem fogok csalódni, megakarom ismerni.
 

-Kész! -rakta vissza laptopomat az asztalra Bill- Emma!
 

Lehet, hogy beszélnem kéne Billel, hisz ki ismerné jobban, mint a testvére.
 

-Emma! -szólt mégegyszer Bill, mire észbekaptam.
 

-Ja igen! -tettem vissza a képet- Bocsi! -ültem mellé.
 

-Nekem a 999-es számú a kedvencem! -nézett rám.
 

-Aham! -mondtam, de fel sem fogtam mit mond, Tomon agyaltam.
 

-Emma! Itt vagy? Csak 20-an vannak!
 

-Öh...Igen! Bocsi!
 

-Minden rendben? -ráncolta a homlokát.
 

-Bill! Mesélnél nekem Tomról? -hallottam saját hangomat egyszercsak, mire elmosolyodott.
 

-Miért?...
 

-Tudod mit, felejtsd el! -vettem ölembe a laptopot.
 

-De...
 

-Kiket választottál?
 

-A 2-es, 3-as, 6-os, -9-es, 14-es, 15-ös, 17-es, 18-as!
 

-Oké! Indoklások?
 

Egész gyorsak voltunk, egy óra múlva már el is köszöntünk és mentem haza, hogy végre lefeküdjek aludni.
 

Hazaérve letusoltam, fogat mostam és már dőltem is be az ágyamba. Hosszú nap volt mögöttem így pár perc alatt el is nyomott az álom, de valamit előtte még sajnos észrevettem.
 

Hihetetlenül üresnek tűnt az egész ágy így, hogy csak én voltam benne. És nem csak az, de a lakás is...