Katenek igaza volt, olyan vagyok, mint egy 15 éves. De nem vagyok szerelmes. Hisz nem is ismerem és különben is, nem hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra. Hiszen akkor még az emberek nem is ismerik egymást, akkor pedig csak külső alapján tudnak ítálni. Az pedig sokszor csalós.
 

Például mi van, ha Tom egy szemét alak? Ryant is helyesnek találtam és mi lett belőle...kiderült, hogy egy utolsó gazember és megcsalt fűvel-fával. Előtte meg 1 évig szédített. Tom is ilyen, nem tudhatom.
 

Na igen, erre mondaná Kate, hogy akkor ismerjem meg! De mi van, ha nem akarom? Ha nem akarom, hogy kihasználjon és átverjen? Ha nem akarok csalódni...
Mindegy, holnapig még kitalálhatok valami kifogást, vagy közbe jöhet valami, és neki is.
 

Sajnos Tom jobban elvonta a figyelmemet mint gondoltam, nem tudtam 100%-osan a munkámra összpontosítani. Csak arra tudtam gondolni, hogy délután megkapom a mappáját és egész estig azt fogom bújni.
 

-Natalie, a mappa? -kérdeztem ahogy visszaértem.
 

-Az asztalán!
 

-Köszönöm! -mentem is be érte.
 

-Kész vagy? -jött be Kate.
 

-Ö...igen! -dugtam el a mappát.
 

-Mit rejtegetsz? -nézett rám összeszűkűlt szemekkel én pedig megmutattam neki Tom mappáját, úgysem tudtam volna hazudni neki.
 

-Ezt nem hiszem el! Emma! Nem így gondoltam a megismerést!
 

-Pont te mondod? Te is elolvastad Billét!
 

-Igaz, de én...
 

-Oké, jólvan! Lebuktam, mehetnénk?
 

-Ennyire olvasni akarod már?
 

-Igen! -mentem ki onnan. Elmentünk hozzám és vacsi közben minden egyes mondatot kielemeztünk és megvitattunk.
 

-Sajnálom! -dobta le a lanapéra a mappát Kate, amikor végeztünk- Számodra tökéletes!
 

-Valaminek akkor is lennie kell! -vettem újra kezembe a jegyzeteket.
 

-Emm, állj már le! Ne keresd már a kifogásokat! Tom tényleg a te eseted!
 

-Megvan! Ez a hibája! Túl tökéletes nekem!
 

-Te hallod magad? -ráncolta a homlokát barátnőm.
 

-Dehát igazam van! Senki sem tökéletes és...
 

-Najó ez már sok! Neked a tökéletes sem lenne elég tökéletes! Te már betegesen félsz a szerelemtől! -Kate.
 

-Dehogy félek! -legyintettem egyet.
 

-Tom keresett délután az irodában! -mondta.
 

-Tényleg? És mit akart? Ugy nem mondtad el, hogy...
 

-Nem félsz! Ááá dehogy! Hogy is félnél, ugyan, áá!
 

-Jól van! Elmegyek vele, nem elég?
 

-Persze és majd percenként nézed az órád, hogy mikor mehetsz végre!
 

-Óra! Hány óra? -jutott eszembe a megbeszélés Billel- Indulnom kell! -kaptam fel a laptopomat, majd miután elköszöntünk Katetel, elindultam hozzá.
 

-Szia! Gyere be! -nyitott ajtót Bill csöngetésem után.
 

-Szia! Késtem? -mentem be.
 

-Pontos, mint mindig! Kérsz valamit?
 

-Egy kis narancslé jól esne! -foglaltam helyet a nappaliban lévő kanapén.
 

-Máris hozom! -tünt el a konyhában.
 

-Na én lép... -láttam meg Tomot és ő is engem- ...tem! Szia! -lepődött meg.
 

-Szia! -lettem ideges egyből.
 

-Szólnál Billnek, hogy elmentem? Fogalmam sincs merre van, én pedig nem fogom keresgélni! -mosolyodott el.
 

-Persze, menj csak! -bólintottam.
 

-Akkor szia! -adott egy puszit és elment.
 

Csak egy szokatlan volt benne...a számra adta.