-Natalie, itt Emma Scott! -hívtam fel titkáromat- Tudj meg nekem mindent egy bizonyos Tom Kaulitz Trümperről, érted?... Igen, Bill Kaulitz testvére!... Nem, nem dolgozik nálunk!... Gyűjts össze róla mindent, amit tudsz! Még ma délutánra kéne, max késő délutánra!... Köszönöm! -tettem is le, majd tárcsáztam Bill számát és vártam, hogy felvegye- Szia Bill, itt Emma! Ma este ráérsz? Megkéne beszélnünk valamit a divathéttel kapcsolatban!... Akkor jó!... Nálad vagy nálam?... Oké, akkor 8-ra ott is volnék, ha úgy jó neked!... Jó! És Bill! Ha lehet ne legyen ott Tom! -tettem hozzá habozva- Köszönöm! Szia! -tettem le.
 

Még mindig volt fél órám, úgyhogy felhívtam Katet is.
 

-Baj van! -mondtam, mikor felvette.
 

-A fotózás közepén járok, nem tudok odamenni!
 

-Csak hallgass meg!
 

-Jól van!...5 perc szünet! -kiabált oda a többieknek!
 

-Nem tudom annyi elég lesz-e! -sóhajtottam.
 

-Khm...10 perc szünet!
 

-Imádlak! -mosolyodtam el.
 

-Tudom! Mi a baj?
 

-Tom! Megakart csókolni...
 

-De te leráztad! -fejezte be helyettem.
 

-Igen...
 

-Jaj Emm, ez a baj veled! Nem keresed a szerelmet, mert elvárod, hogy ő keressen téged! De ha ő keres, akkor meg lerázod! Nem tudod mit akarsz! Miért nem adsz neki egy esélyt? Meg sem várod, hogy mi lesz belőle!
 

-Nemrég írt, hogy holnap vele ebédelek! És azt, hogy nem fogad el nemet!
 

-Nem hagyja magát, helyes! És tudod mit? Én neki szurkolok!
 

-Mellettem kéne állnod!
 

-Épp így állok melletted! Jeszus Em! Úgy viselkedsz, mint egy szerelmes 15 éves csitri!
 

-Kössz! -mosolyodtam el keserűen.
 

-Emma Scott! Ki mondta nekem a minap, hogy viselkedjek úgy, mint egy felnőtt? -kérdezte.
 

-Én...
 

-És kettőnk közül ki itt a határozott és maximalista szupermodell?
 

-Én...
 

-És ki viselkedik most úgy, mint egy szerelmes kamasz?
 

-Én...
 

-És háány éves vagy? 15 vagy 24?
 

-24...
 

-Akkor viselkedj is úgy!
 

-Oké...
 

-Emma! -szólt rám- Ki ad neki egy esélyt?
 

-Jólvan! Én! Vele ebédelek, de ha kiderül, hogy egy pszihopata sorozatgyilkos, az a te hibád lesz!
 

-Na pusszantalak! -éreztem a hangján, hogy mosolyog.
 

-Én is! És Kate...kö...
 

-Szivesen! -vágta rá mielőtt kimondhattam volna.
 

-Szia! -tettük le. Szóval együtt ebédelek Tommal...
 

Rákerestem a számára és már írtam is az üzenetet.
 

"Mákod van! Délben pont ráérek! ;) Te jössz, vagy én menjek?"
 

"Bemegyek hozzád! Ui.: Üzenem annak, aki rábeszélt, hogy köszönöm! ;-) Akkor holnap! :-)"