Ezek után inkább beültem egy kávézóba és rendeltem egy cappuchinót, amit el is kortyolgattam.
 

-A számlát kérem! -szóltam egy pincérnek.
 

-Jó napot! Az az úr már rendezte a számlát! -mutatott a pult felé, de ott már senki sem volt. Az ajtó felé néztem, ahol még láttam Tomot eltűnni.
 

-Értem! -mosolyodtam el halványan, majd utána mentem.
 

Mikor kiértem az utcára körbenéztem, hátha még látom valahol.
 

-Engem keresel? -hallottam egy hangot magam mögül, és a hang felé fordultam.
 

-Köszönöm a cappuchinót!
 

-Szivesen!...Ez volt az a fontos dolgod? -kérdezte, én pedig azt sem tudtam mit feleljek rá.
 

-Öhm...nem! -mondtam higgadtságot színlelve- Hamarabb kell a fozózásra mennem, mert előtte még át kell néznem az egyik cikkemet!
 

-Te tulajdonképpen mit is csinálsz pontosan? -indultunk el a fotózás helyszínére.
 

-Szupermodell vagyok, én rendezem meg a nyári divathetet, az egyik divatmagazinban cikkeket írok, néha stylistkodom, ruhát tervezek! Azt hiszem ennyi!
 

-Elfoglalt vagy!
 

-Én mondtam! -mosolyodtam el.
 

-Akkora a vacsora sem áll?
 

-Milyen vacsora? -húztam fel a szemöldököm.
 

-El akartalak hívni, de nagyon elfoglalt lehetsz...
 

-Ma este megbeszélésem lesz egy kollégámmal a divathéttel kapcsolatban! -vettem elő közben a telefonomat, hogy megnézzem hány óra. Még bőven volt időm, de ezt sosem vallottam volna be neki.
 

-Na várj! -kapta ki a kezemből a készüléket és valamit bepötyögött.
 

-Tooom! -kapálóztam telefonom után, de hiába.
 

-Tessék! -adta vissza. Beírtam a számomat! Hívj fel, amikor rám érsz, rendben?
 

-De...
 

-Vagy ha van fél perced! -tette hozzá.
 

-..Jó! -adtam meg magam végül.
 

-Itt is volnánk! -állt meg egy épület előtt.
 

-Te honnan...
 

-Bill! -válaszolta meg fel sem tett kérdésem.
 

-Értem! -mosolyodtam el, mire beleharapott az alsóajkába- Mi az? -kérdeztem, mert olyab furcsán nézett rám.
 

-Semmi! -lépett közelebb, majd adott egy puszit az arcomra- Csak nagy a kísértés... -súgta a fülembe.
 

-M-mire? -gyorsult fel a szívverésem.
 

-Hogy megcsókoljalak! -lehelt egy-két csókot a nyakamra.
 

-Tom...
 

-Igen?
 

-Nem lehet! -szívtam be illatát.
 

-Miért? -ölelt át a derekamnál.
 

-Nem keverhetem az üzletet a magánélettel! Az öcséd főnöke vagyok! És időm sem lenne rád és...
 

-Az öcsém főnöke! Nem az enyém! -lépett hátrébb.
 

-Most a karrieremre kell koncentrálnom, nem vonhatom el a figyelmem!
 

-Világos... -engedett el- Szia! -adott egy puszit az arcomra és elment.
 

-Szia... -köszöntem el halkan, majd bementem. Alighogy beértem a telefonom sms-t jelzett.
 

"Holnap ebédelj velem! Nemleges választ nem fogadok el! Csók: Tom (-:" -olvastam magamban az üzenetet, ami mosolygásra késztetett.