Új bejegyzés Frissítés

2012.04.09. 22:39 nyuszifül

Ajajja bajba vagyok..!!Szedd összemagad és a legártatlanabb arcoddal hazudj a szemébe. -Hmmmm, ki is ő?-azt hittem le sül a képemről a bőr. Bill pedig úhy nézett rám egy pillanatig, mint aki nem hisz nekem. -A bátyám..akivel ki nem állhatjátok egymást.-lökte oda szinte mint aki el is hiszi amit mond. -Ja, hogy ő....nem emlékszem. Komolyan.-néztem el róla. Nehéz is lenne egy olyan emberrel rosszba lenni, akit még soha életemebne nem láttam személyesen. Nem szólt csak elvonult. Nekem peidg baromira nem kellett a reggeli. Egy falat se menne most le a torkomon. Kipattantam az ágyból és odarohantam a cuccaimhoz. Amiben semmi sem volt. eltűntek a személyes irataim, mindenem. -Hogy az a..-csaptam le a kabátomat a földre.   -tom?-lépett be a reggelizőbe Bill körb eillantva.-Tom itt vagy?-ent égig a kisebb terem méretű szobán. -Kint vgyok.-kapta a válszt Bill és kiigyekezett a kertbe.-Na hogy ment? Mi volt?-vetette rá magát tom rögtön az ikrére. -Áhh fogalmam sincs...-nyögte meg semmisülve.-Nem tudom mit csináljak.-roskadt le az egyik székbe. -Hát már ne is haragudj, de ezt a szart te keverted magadnak, szagoljad is. Finogm sincs hogyan pattanhatott ki a fejedből ekkora idiótaság...még hogy hazudjunk! Hazudsz te is és ő is. Ez még rendben lenne, de hogy beadod neki azt a szöveget, hogy a mennyasszonyod.....na ezen már nem tudok el menni. Bill mit akarsz tőle? Plusz ő mit akar tőled, ha simán bele ment ebbe az egész hazudnuk a másiknak dolgoba? Mert ide a bököt, hogy ennek a lánynak, nem hogy eszmélet vesztése nincs, még az sem igaz, hogy ő-e az akinek állítja magát..-mormogta Tom nulla kedvvel az öcsének. -Ezt honnnan veszed?-egyenesedett ki Bill ültében, mint akinek isteni szikra pattant volna a feje fölött. -Kicsit utána néztem ennek a lánynak. Valóban Tes Maisonnak hívják, Los Angelesben születt, 23 éves, de a többi teljes homály. Se kép, se hang...lehet hogy egy őrült, aki szabadon rohangálhat itt  a saját házunkban.-vágta Billhezz nem túl kedvesen. -Meg van...meg van mit teszek....-állt fel és viharzott is vissza a házba. Tom már csak hümmögni tudott meglepetésében. -Ez beteg...-csóválta fejét is vissza fordult inkább a kávéjához.

2012.04.08. 21:07 Agnusdei

- Jól vagy? -segített felállni a még mindig kucogó Bill. - Ez nem az én napom... - állapítottam meg. - Hát nem... Éhes vagy? Hozzak be reggelit? Tom már valószínűleg visszaért vele... - Az nagyon jó lenne... - vackoltam be magam ismét az ágyba. - Akkor mindjárt jövök! Te csak pihenj! - Rendben... édesem... - megkockáztattam ezt a megszólítást, csupán tetsztként, miként reagál rá. Ki kell derítenem, hogy miért mondta azt, hogy a menyasszonya vagyok. Ez nem vall ép eszű ember viselkedésére. Mégis valami azt súgja, hogy Bill egy édes pasi. - Várj  csak... - torpant meg az ajtóban. - Mi az? - Őhm... meg sem kérdezed... ki az a Tom? - húzta fel a szemöldökét.

2012.03.13. 17:33 nyuszifül

Bill látványa újra és újra az elevenembe talált. Próbáltam valójában eljátszani azt, hogy nem emlékszem egy pillanatra se, de nehezemre esett azokba a szemekbe hazudnom, amikért életem nagyobb részébe mindig az igazságosságot és a kitartást láttam csillogni. Figyeltem ahogy némán, de mese szép arccal leül újra az ágy mellé. Arcát ezer, nem is millió pórusként ismertem, de így hogy itt volt előttem, élőben, ráadásul centikre, kezdett kiakasztani.  -Nos valamire csak emlékszel, nem? Vagy semmi?-kérdezett átható pillantással fűrkészve. Így még nehezebb volt játszanom az ártatlant. De még mindig nem teljesen értettem mi okból és mi célból hazudik nekem. Miért talál ki ilyet, hisz nem is ismer! De hát ha ő játszik, én is játszom. Egy ilyet nem hagyhatok ki, főleg nem Bill közremüködésével. -Teljes sötétség..-ráztam ártatlanul a fejem, mire ő tanakodva, kissé elkalandozva bámult tovább. Vártam hátha mond valamit, de semmi reakció. -Talán mesélnél nekem?-érdeklődtem akkor én. De csak üveges szemekkel nézett szemembe. Iszonyatosan égetett a vágy, hogy közelebb férkőzhessek hozzá, de türtőztetnem kellett magam. -Miről?..-jött a kissé suta válasz. Várakozásteljesen válaszoltam pillantásra. -Tudod....hogy a mennyasszonyod vagyok. Mióta és hol ismerkedtünk meg...semmire sem emlékszem. Hála a széles ablakpárkánynak..-mutattam fejemre, ami erősen lüktetett ugyan, de kutya baja sem volt. Minden egyes pillnatra emlékeztem. Bill gyorsan helyre rakta vonásait és már is érdeklődve nézett. -Ja, hogy az! Persze, elmesélem..-ült fészkelődve közelebb az ágy széléhez, mindezt úgy hogy szemeivel el nem engedte el tekintetemet. De engem is vonzott az a barna szem, pont úgy mint a mágnes. Egy szög voltam, amit két mogyoró barna szinű golyó vonz magához, hogy erősen ráakaszkodjon és ott is maradhasson. -Csupa fül vagyok...-döltem előrébb, és előrébb hogy közelebb kerülhessek hozzá. De egy bibi volt, még hozzá az hogy az ágy nem volt végeláthatatlanul hosszú, én pedig erről az apró tényről előszerettem elfeledkeztem. Mire hangos puffanással az ágy elé estem és onnan pislogtam fel Billre aki kikerekedett szemekkel, vörösödő arccal figyelte bénázásomat.. Nem volt elég, hogy másodszorra égek be álmaim tárgya előtt, még rá is teszek egy lapáttal. Két pillanat se kellett neki és hangos kacagással értékelte mutatványomat.  Én már nem élveztem annyira ezt a fajta értékelést.

2012.03.10. 15:22 Agnusdei

Az éjszaka viharos volt és sötét. A Hold sötét felhők mögé rejtőzött, mint aki nem akar részt venni a rosszban, de még csak szemtanúja sem óhajt lenni. Az eső szakadt, a szél verdeste az ablakokat. Tes, aki tetőtől talpig feketébe bugyolálva kapaszkodott fel a falon, talán választhatott volna jobb időpontot is, ám minden rosszban volt valami jó, így legalább senki sem hallotta meg, mert a vihar elnyomta neszét. Szíve a torkában dobogott, igyekezett megkapaszkodni, amiben csak tudott, hogy le ne essen. Végre elérte az ablakot, amit meggondolatlanul nyitva felejtettek a ház lakói. Félreértés ne essék, nem tolvaj volt, senkit sem akart kifosztani. Csupán kedvencét akarta látni. Bár már 23 éves volt, a lelke gyermeki volt még és szíve minden dobbanása rajongásának tárgyáért vert. Amikor megtudta, hogy Los Angelesbe költöztek, úgy érezte, ez egy jel. Muszáj vele találkoznia, ám az elmúlt hetekben ez sehogyan sem jött össze, mintha elnyelte volna őket a föld. Ezért döntött úgy, hogy besettenkedik és meglesi őket. Kiket? Tes mióta az eszét tudta, rajongott a Tokio Hotel nevezetű német bandáért, amikor csak tudott, elment a koncertjükre, legyen az Európában, vagy itt, Amerikában. Úgy érezte, a számaik neki szólnak, az ő lényét célozzák… És most itt volt, a két iker házának ablakában az angyalok városában, talán élete legnagyobb hülyeségét elkövetve, de beugrott az ablakon. Miért is menne simán az egész, nem igaz? A földön landolva egy asztalnak ment neki, amiről a váza hangos csattanással ért földet, ripityára törve. -          Basszus! –kapta szája elé a kezét. Most vége, most aztán tényleg vége, fel fogják fedezni őt. Amilyen csak gyorsan tudott, igyekezett távozni ott, ahol jött, de sajnos nem volt elég fürge. -          Hé! –jött egy kiáltás az ajtó felől, Tes ijedtében oda kapta a fejét és jól beverte azt az ablakkeretbe. Erősen hasogatni kezdett a feje és szédült. Szeme előtt sötét foltok jelentek meg, hányinger kezdte gyötörni, és térdei felmondták a szolgálatot. Elájult. Csak reggel ébredt fel, a feje hasogatott és mindenből kettőt látott. -          Hol vagyok… -nyitogatta pilláit, próbálva realizálni tartózkodási helyét. Egy világos szobát látott, na meg egy ágyat, amiben fekszik. Az ablakon vakító napsugár szűrődött be, mintha a tegnapi nagy vihar nyomtalanul eltűnt volna. Aztán bevillantak neki a dolgok. A vihar! A tegnap éjszaka! Hogy bemászott! A váza! Eltörte! Felfedezték! És kopp! Éles fájdalom… ami megmaradt. Villámgyorsan el kell innen tűnnie! -          Hé, hé óvatosan! –fogta meg két izmos kar, amikor hirtelen felült- Lassan! Ismét vízszintesbe került és csak akkor vette észre, ki is tartotta vissza. Aki miatt betört ide, Bill Kaulitz. -          Szétmegy a fejem… -nyöszörgött. Tényleg nem volt jó ötlet a kapkodás. -          Emlékszel a nevedre? -          Tes… azt hiszem… már semmiben sem vagyok biztos… -          Mit kerestél itt az éjjel? Na igen, a kérdés, amire nem akarta tudni a választ, de sajnos tisztában volt vele. Mégsem mondhatja el, azzal hülyét csinálna magából. Mit is gondolt. Betörni ide? Őrültség, már megbánta az egészet… Az egyetlen lehetősége, ha azt mondja, nem emlékszik. -          Nem… nem emlékszem… Semmire sem emlékszem, csak a nevemre… -          Értem… -dőlt hátra a székében Bill sóhajtva. Tudta, hogy a lány hazudik, csak azt nem, hogy miért. De ki fogja deríteni! Addig viszont itt kell, hogy tartsa… -          Haza kell mennem… -          Itt laksz! –vágta rá meggondolatlanul. Amint kimondta, már meg is bánta, de nem jutott jobb az eszébe. -          Itt? –dobbant hatalmasat Tes szíve. Mi ez az egész? Itt akarja tartani őt? De ha továbbra sem akarja elmondani neki az igazat, nem tehet mást… Bele kell mennie a játékba, amiből már előre tudta, hogy nem kerülhet ki győztesként. De tudnia kell, Bill miért mondta ezt… -          Igen! Te a… a menyasszonyom vagy! –Bill nem hitte, hogy az előző mondatánál kiejthet nagyobb őrültséget a száján, de mégis sikerült neki. A menyasszonya? Mi ütött belé? De ha az ágyban fekvő nőre nézett, úgy érezte, muszáj megismerni, muszáj mindent tudnia róla. -          Felébredt? –jött be a szobába bátyja, Tom. Ha meghallja, milyen őrültséget követett el… -          Gyere… -ragadta karon- Pihennie kell! –azzal kihúzta az ajtó elé. -          Pihennie? Ez a nő betört ide, bemászott az ablakon és ki tudja mit… -          Azt mondtam neki, hogy a menyasszonyom, ugyanis nem emlékszik semmire! –hadarta Bill. -          Tessék? Hogy mit… mit mondtál neki? Elment az eszed? -          Meg kell tudnom, miért jött, de azt mondja, nem emlékszik… -          Mondja? -          Tuti, hogy kamu, a nevére emlékszik… Tes… -          Szóval… szóval ha jól értem, te tudod, hogy ő betört ide, ős is tudja, hogy tudod, mégis úgy tesztek, mintha a menyasszonyod volna? Miért? -          Mind a ketten meg akarunk tudni valamit… Nem tudom hogyan, te ki fogom szedni belőle, miért van itt… -          Öcsi, neked mindig fura szokásaid voltak, de ez… -          Inkább segíts! Menj el, kérlek, és vásárolj néhány ruhát! -          Rendben… de ugye nem baj, ha még mindig idiótának tartalak? -          Azt csinálsz amit akarsz… de én meg fogom tudni! Van benne valami… -          Ajjaj, újabb szerelem első látásra? –forgatta a szemét mosolyogva Tom- Annyira el vagy keseredve, hogy újabban így szerzed a nőket? Azt mondod nekik, hogy el vagytok jegyezve? Sajátos… -          Most menj inkább! –grimaszolt Bill, majd visszament Tess-hez, aki még mindig azon volt, hogy kitaláljon valamit. Csak a házból kell kijutnia valahogy és akkor már szabad a pálya, úgy felszívódik, mintha sosem élt volna, arra mérget vehetnek. De addig is, bele megy a játékba…

[4-1]